
A 27-esek klubja: 6 alkotó, akiknek tragédiájából modern mítosz lett
1971. július 3-án, 55 éve halt meg Jim Morrison, a The Doors karizmatikus frontembere, az amerikai rockzene egyik legikonikusabb alakja. Mély, szimbolikus dalszövegei, lenyűgöző hangja és kiszámíthatatlan, szinte sámáni színpadi jelenléte a hatvanas évek ellenkultúrájának jelképévé tették. Évfordulója kapcsán most azokat a kivételes alkotókat idézzük fel, akik hozzá hasonlóan 27 évesen haltak meg, és akiket az utókor a 27-esek klubjához köt.
A 27-esek klubja egy utólag kialakult popkulturális fogalom. Az elnevezés azután kezdett terjedni, hogy néhány éven belül Jimi Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison is 27 évesen halt meg. A kifejezés azonban igazán Kurt Cobain 1994-es halála után vált közismertté, majd Amy Winehouse tragédiája ismét reflektorfénybe állította. Bár a kutatások szerint nincs bizonyíték arra, hogy a 27. életév különösen veszélyes lenne a művészek számára, a véletlen egybeesésekből az évtizedek során modern legenda született.
Morrison a UCLA-n tanult filmművészetet, ahol megismerkedett Ray Manzarekkel, akivel 1965-ben megalapította a The Doors zenekart. A banda rövid idő alatt a korszak egyik legfontosabb rockegyüttese lett olyan dalokkal, mint a Light My Fire, a The End vagy a Riders on the Storm. Morrison 1971-ben Párizsba költözött, ahol július 3-án holtan találták lakása fürdőkádjában. A francia hatóságok szívelégtelenséget állapítottak meg, boncolás azonban nem történt, ezért halála a mai napig a rocktörténelem egyik legtitokzatosabb esete. Életrajzírói és több közeli ismerőse szerint a háttérben valószínűleg véletlen herointúladagolás állhatott.
Amikor Jimi Hendrix 1970 szeptemberében meghalt, mindössze négy év telt el azóta, hogy berobbant a nemzetközi zenei életbe. Ez a néhány év viszont elég volt ahhoz, hogy örökre megváltoztassa az elektromos gitárról alkotott képet. A torzítást, a visszacsatolást és a hangerőt olyan természetességgel használta, hogy ma is szinte minden rockgitáros rá hivatkozik. Hendrix balkezes volt, mégis gyakran jobbkezes gitárt fordított meg és húrozott át saját igényei szerint. Ez a látszólag praktikus megoldás a hangzására is hatott: a hangszer máshogy feszült, máshogy reagált, ő pedig ebből is saját nyelvet teremtett. A Purple Haze, a Voodoo Child vagy a woodstocki amerikai himnusz-feldolgozás ma is úgy szól, mintha nem is gitárt, sokkal inkább magát az elektromosságot tartotta volna a kezében.
Hendrix 27 évesen, 1970. szeptember 18-án halt meg Londonban, miután altatók és alkohol hatására belefulladt a saját hányásába.
Janis Joplin hangjában egyszerre volt jelen a blues fájdalma, a rock energiája és a soul érzelmessége. Rövid pályája során a hatvanas évek egyik legmeghatározóbb énekesnőjévé vált, miközben egész életében kívülállónak érezte magát. Ahogy arról már korábban írtunk, halála előtt még a saját búcsújáról is rendelkezett. Végrendeletében 2500 dollárt különített el arra, hogy barátai ne szomorú temetésen, hanem egy nagy bulin emlékezzenek rá. A kaliforniai San Anselmóban tartott összejövetelen ital, zene és nevetés kísérte az emlékezést – pontosan úgy, ahogyan Joplin szerette volna. Ez a furcsa kérés talán többet elárul személyiségéről, mint bármelyik életrajz.
Joplin 1970. október 4-én halt meg Los Angelesben, herointúladagolás következtében. Halála Hendrix után újabb tragikus egybeesésként erősítette a későbbi 27-esek klubjának mítoszát.
A 27-esek klubjához zenészek mellett képzőművészeket is kötnek. Jean-Michel Basquiat New York utcáin graffitiművészként kezdte pályafutását, mielőtt a nyolcvanas évek egyik legkeresettebb festőjévé vált. Képei tele vannak szavakkal, anatómiai ábrákkal, történelmi utalásokkal és azzal a jellegzetes koronával, amely később szinte a kézjegyévé vált. Karrierje elején kézzel festett képeslapokat és pólókat árult Manhattanben. Egy alkalommal egy SoHo-i étteremben Andy Warholnak is eladott néhány saját készítésű lapot. Néhány évvel később már együtt állítottak ki, ma pedig Basquiat művei százmillió dolláros összegekért cserélnek gazdát. A korona, amelyet újra és újra felrajzolt, mintha előre jelezte volna azt, amit a művészeti világ később kimondott róla: Basquiat nagyon rövid idő alatt saját korszakának egyik legnagyobb alakja lett.
Basquiat 1988. augusztus 12-én halt meg New Yorkban, herointúladagolásban.
Kurt Cobain soha nem akart hagyományos rocksztár lenni, mégis egy egész generáció hangja lett. A Nirvana Nevermind című albuma alapjaiban írta át a kilencvenes évek rockzenéjét, miközben Cobain egyre nehezebben viselte a világhírrel járó figyelmet. A zenekar legismertebb dalának címe ráadásul egészen véletlenül született. Kathleen Hanna, a Bikini Kill énekesnője egyszer azt írta Cobain falára:
A Teen Spirit valójában egy dezodormárka volt. Cobain ezt nem tudta, és úgy értette, mintha a mondat a kamaszkori lázadásról szólna. Így lett egy félreértett poénból a Smells Like Teen Spirit, a dal, amely a grunge műfaját néhány hónap alatt a világ közepére repítette.
Cobain néhány évvel később, 1994 áprilisában halt meg seattle-i otthonában. Halálát öngyilkosságként állapították meg; mindössze 27 éves volt, így az ő neve is végleg összeforrt a 27-esek klubjának mítoszával.
Amy Winehouse mindössze két stúdióalbummal vált generációja egyik legnagyobb énekesnőjévé. A soul, a jazz és az R&B világát úgy ötvözte modern popzenével, hogy a Back to Black mára a 21. század egyik meghatározó albuma lett. 2008-ban egyszerre öt Grammy-díjat nyert, de amerikai vízumproblémái miatt nem lehetett jelen Los Angelesben. A londoni Riverside Studiosból, műholdas kapcsolaton keresztül adta elő a Rehab című dalát, majd ugyanonnan köszönte meg a díjakat. A jelenet ma különösen megrendítő: Winehouse egyetlen este alatt a világ egyik legnagyobb sztárja lett, miközben a nyilvánosság a hangja mellett egyre inkább a fiatal, megtört művész törékenységét figyelte.
Winehouse 2011. július 23-án halt meg londoni otthonában, Camdenben. A halottkémi vizsgálat szerint halálát alkoholmérgezés okozta; mivel ő is 27 éves volt, ezért tragédiája azonnal újra reflektorfénybe helyezte a 27-esek klubjának mítoszát.
Olvasd el ezt is!