10 éve hunyt el Bud Spencer, akit a magyarok máig a sajátjuknak éreznek

Kevés külföldi filmsztár hagyott olyan tartós nyomot a magyar popkultúrában, mint Bud Spencer, akinek filmjei évtizedek óta újra és újra visszatérnek a képernyőre. A Nápolyban Carlo Pedersoli néven született színész sportolóként kezdte, úszóként és vízilabdázóként is ismertté vált, majd Terence Hill oldalán találta meg azt a figurát, amelyet Magyarországon is generációk szerettek meg: a nagy termetű, lassabban mozgó, de mindig biztos pontnak tűnő hőst, aki legtöbbször csak akkor avatkozott közbe, amikor már tényleg szükség volt rá. 5 érdekességet gyűjtöttünk össze róla.  

Sok budapesti sétálhatott már el a Corvin sétányon álló Bud Spencer-szobor mellett. A VIII. kerületi sétálóutcán, a Corvin Plaza közelében felállított, 2,4 méter magas bronzalkotást Tasnádi Szandra készítette, az alkotást pedig 2017-ben avatták fel, alig másfél évvel a színész halála után. A szobor Bud Spencert vállára vetett nyereggel ábrázolja, Az ördög jobb és bal keze 2. nyitójelenetét idézve. A talapzaton Terence Hill búcsúmondata olvasható: „Mi sohasem veszekedtünk.” Az alkotás mára nem pusztán rajongói gesztus, sokkal inkább egy közös magyar popkulturális emlék tárgyi formája lett.

Bud Spencer emlékét Budapesten nemcsak a Corvin sétányon őrzik. A III. kerületi Kaszásdűlőn, a Búza utca, a Köles utca, a Szérűskert utca és a Zab utca által határolt zöldterület 2021 óta hivatalosan is Bud Spencer park. Már önmagában ez is ritka gesztus egy külföldi filmsztár esetében, de az ő esetében mégsem hat idegennek. A magyar nézők számára ő nem távoli hollywoodi ikon volt, hanem visszatérő vendég a nappalikban. Filmjei hétvégi délutánokhoz, családi tévézésekhez és újranézett jelenetekhez kapcsolódtak. A park neve ezért nem egyszerű tisztelgés, inkább annak a szeretetnek a jele, amely Magyarországon a filmvásznon túl is életben maradt.

Carlo Pedersoli jóval a filmsikerek előtt versenysportolóként vált ismertté: úszóként kétszer is szerepelt olimpián, vízilabdázóként pedig az olasz válogatottban is játszott, ez a múlt pedig később a filmjeiben is érződött. Mozgása nem klasszikus akcióhősi mozgás volt, inkább tömör, lassú és robusztus jelenlét, amelyhez hozzátartozott a sportolói testtudat is. A vásznon soha nem kellett gyorsnak vagy elegánsnak lennie. Elég volt, hogy megjelent, és a jelenet súlya azonnal megváltozott. Pofonjai koreografált gegként működtek, mégis volt mögöttük fizikai hitelesség. A néző nem valódi brutalitást látott, inkább burleszkszerű igazságszolgáltatást, amelyben a világ néhány perc alatt visszazökkent a helyére.

Pedersoli akkor vette fel a Bud Spencer nevet, amikor a nemzetközi filmes pálya felé fordult. A Spencer nevet Spencer Tracy amerikai színész után választotta, a Bud pedig a Budweiser sörre utalt. A név rövid, erős és könnyen megjegyezhető lett, pont olyan, mint az a filmes karakter, amelyet később felépített. Ez a névválasztás jól mutatja, mennyire tudatosan épült fel az a figura, akit ma Bud Spencerként ismerünk. A művésznév mögött azonban mindig ott maradt Carlo Pedersoli is, a nápolyi sportoló, a sokféle életet élt férfi, aki végül úgy lett európai filmsztár, hogy közben sosem tűnt elérhetetlennek.

Bud Spencer és Terence Hill párosa azért lett ennyire tartós, mert nem pusztán két karakter találkozásából állt. A filmjeiknek saját ritmusuk volt. A bunyó inkább koreografált komédia, mint valódi erőszak, a történetek pedig gyakran ugyanarra az egyszerű képletre épültek: két kívülálló rendet tesz egy igazságtalan világban. A magyar nézők számára ezek a filmek családi tévés élménnyé váltak. Újra és újra műsorra kerültek, a poénokat sokan fejből tudták, a jelenetek pedig lassan közös nyelvvé váltak. Bud Spencer figurája ráadásul rokonítható Bujtor István Ötvös Csöpijével is: mindketten nagy termetű, nyugodt, ironikus és jóindulatú hősök voltak, akik megjelentek, rendet tettek, majd mentek tovább.