Nyáron általában zöldellnek a fák, kék az ég, és kellemesen meleg, hosszú napok várnak ránk – ez azonban 1816-ban egészen másképp nézett ki.
Két évszázaddal ezelőtt 1816-ban Észak-Amerika és Európa egyes részein emberek milliói tapasztalhatták meg milyen az, amikor a vakáció ideje alatt farkasordító hideg uralkodik. Ez az esztendő úgy vonult be a történelembe, mint a nyár nélküli év, amely iszonyatos terméskieséshez és éhínséghez vezetett. Bár akkor még nem tudták, hogy mi okozta a rendkívüli hideget, tudósok és történészek ma már tudják, hogy az emberiség történetének legnagyobb vulkánkitörése volt ezért a felelős – írja az IFLScience.
Ez is érdekelhet: Vérfagyasztó időjárás – a történelem 4 legnagyobb hóvihara
Az indonéziai Tambora-hegy 1815. áprilisában több millió tonna port, hamut és kén-dioxidot lövellt a légkörbe, ami átmenetileg megváltoztatta a Föld éghajlatát, és körülbelül 3 fokkal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet.
Ez volt az emberiség történetének leghalálosabb vulkánkitörése: legalább 71 ezer ember vesztette életét.
Ha a kitörés elég erős, a kén-dioxidot magasan a sztratoszférába lövi, több mint 16 kilométerrel a Föld felszíne fölé. Odafent a kén-dioxid vízgőzzel reagálva szulfát aeroszolokat képez. Mivel ezek az aeroszolok az eső magassága felett lebegnek, nem mosódnak ki. Megmaradnak, visszaverik a napfényt és lehűtik a Föld felszínét, ami a Tambora kitörésének időjárási és éghajlati hatásait okozta több mint egy évvel később.
Így egy évvel később 1816. június 7-8-án erős havazás vette kezdetét Észak-Amerikában és Európa jó pár országában. Montreal utcáin megfagyott madarak hullottak a fákról, illetve rengeteg takarmányállat halt meg az erős időjárásváltozás miatt. A termesztett növények, zöldségek pedig teljesen elpusztultak.
Olvasd el ezt is! Híres merényletek, amelyek megváltoztatták a történelem menetét
Az élelmiszerhiány mellett a természetes éghajlatváltozás betegségeket, járványokat, a jobb otthont kereső emberek széles körű migrációját és vallási megújulásokat okozott. Augusztusra pedig az egyre súlyosbodó fagyok tovább károsították vagy elpusztították a termést Új-Angliában. az emberek a különféle beszámolók szerint mosómedvéket és galambokat ettek.
A borús időjárás az irodalmi világra is átterjedt: ez a zord, fagyos év ihlette Mary Shelley Frankenstein című epikus horrorregényének cselekményét.
És ez akár ismét megtörténhet, hiszen az óriási vulkánok bármikor, szinte előjel nélkül kitörhetnek.
