Mindannyian idilli karácsonyra vágyunk, melynek egyik legfontosabb eleme a szűnni nem akaró hóesés. Gyakran azonban elfelejtjük, hogy ezek a jégkristályosodott vízcseppek – ha túl sok van belőlük – pontosan ugyanolyan veszélyesek tudnak lenni, mint bármely időjárási jelenség. Alábbi cikkünkben ezt az állítást szeretnénk alátámasztani, méghozzá úgy, hogy röviden elmeséljük a történelem legnagyobb hóviharainak történeteit.
Az 1717-es nagy havazás
A 20. század előtt dokumentált havazások közül a gyarmati Új-Angliában lezajlott 1717-es eset volt a legkiemelkedőbb. A 11 nap alatt négy viharból álló sorozat február vége és március eleje között csapott le. Senki sem tudja pontosan, hogy milyen kiterjedt volt a hatása, mivel az információk sok helyen hiányosak.
Ez is érdekelhet: Tényleg befolyásolható az időjárás elektromosság segítségével
Azt viszont tudni lehet, hogy a nagy viharok előtt is már 1,5 méteres hó takarta a talajt. Philadelphiában súlyos volt a helyzet, de a legnagyobb csapás Bostont érte, ahol 4,8 méter vastag hóról számoltak be akkoriban. A földművelés alapú életvitelt ez nagyon megviselte: gyümölcsösök súlyosan megrongálódtak, míg az állatállomány – szarvasok, juhok, lovak és tehenek – nagy számban pusztult el.
Kevés telepesnek volt pajtája, ezáltal néhányan arra kényszerültek, hogy az állatokat a vihar elől a házukba menekítsék be.
Az 1971-es kelet-kanadai hóvihar
52 évvel ezelőtt március 3. és 5. között nem várt havazás sújtotta Kanada keleti részét. Montrealt 24 órán belül 43,2 centiméteres hó borította be, míg Québec egyes területein akár 80 centiméteres hó is hullott. De nem csak a rengeteg csapadék kényszerítette térdre ezeket a kanadai városokat, a vihar ugyanis erős szelet magával hozott, amely felkorbácsolta a havat a levegőbe, és semmit nem lehetett látni az utcán. Sokan rekedtek az utakon, a kocsmákban és az irodákban. A fagyos hőmérséklettel kombinált körülmények több mint 30 halálos áldozatot követeltek.
Ezt is olvasd el! A világ leghidegebb városában elviselhetetlen mínuszok tombolnak
Az 1972-es iráni hóvihar
1972. február 3-án akkora hóvihar sújtotta Iránt, amely több mint 4000 ember halálát okozta és 200 falut tett a földdel egyenlővé.
Az öt napig tartó havazás következtében egyes területeken 8 méteres hófalak alakultak ki.
Akit nem temetett maga alá a csapadék, annak az élelmiszer- és vízhiánnyal kellett megküzdenie. De sajnos rengetegen voltak azok is, akik megfagytak, az országban ugyanis -25 fokra csökkent a hőmérséklet.
Az 1977-es buffalói hóvihar
1977. január 27-én az amerikai meteorológiai szolgálat téli viharjelzést adott ki Buffalo környékére. Másnap azonban a helyzet egyre rosszabbra fordult. A régióban már korábban is jelentős mennyiségű hó esett: novemberben 79,5 centiméter, decemberben és januárban is 1,5-1,5 méter hullott. Január 28-án a széllökések 74 és 111 km/óra között voltak, mindemellett pedig -51 Celsius-fokot mértek.
A hó és az erős szél miatt nem lehetett látni, a hóhegyek pedig önmagukban elzárták az utakat. A rendőrség minden járművet kitiltott az utakról, csak hószánokkal lehetett közlekedni. A Nemzeti Gárdát kellett végül segítségül hívni a hóeltakarításhoz, valamint a zárt helyeken ragadt lakosok kiszabadításához.
Az extrém időjárás 29 halálos áldozatot követelt, a vihar hatásait még Kanadában is érezték.
