A koronavírus-világjárvány nem csak egyénileg, de társadalmilag is lesújtó eseménysorozat, emiatt pedig kollektív traumaként éljük meg. Mivel sokunkat érint, közös problémaként tekintünk rá, de vajon mit is rejt önmagában a trauma, kollektív emlékezet és poszttraumás növekedés fogalma? Mikor ébredünk fel ebből a rémálomból? Fel kell egyáltalán ébrednünk vagy így kell tovább élnünk? Cikkünkben ezekre keressük a választ.

Mi a trauma? Judith Lewis Trauma és gyógyulás című könyve alapján a trauma egy, a védteleneket sújtó történés. „A trauma pillanatában az áldozat teljesen tehetetlen az őt elsöprő erővel szemben." ─ írja a szakember. A pszichés traumát emellett az intenzív félelem, kontrollvesztés, kiszolgáltatottság és a megsemmisülés fenyegetésének érzése jellemzi.

A kollektív trauma emellett egy olyan megrázó esemény, amely áthatol a társadalom szövetén, tehát nem csak egy egyénre, hanem egy egész csoportra kihatással van. Amikor egy társadalom kollektív traumán esik át, az nem azt jelenti, hogy valami csak úgy megtörténik vele a történelemben. Trauma során valami olyasmi történik, ami nagyon nehezen feldolgozható, emiatt az átesettek kollektív emlékezettel tartják életben a traumát, újra és újra felidézve a történteket.

A kollektív, vagy tömeges emlékezet lényege, hogy azáltal, hogy elbeszélhetővé válik egy trauma, valamelyest értelmet nyer. A kollektív emlékezet különbözik a személyes, egyéni emlékezettől, mivel olyan emberek is emlékezhetnek kollektív traumákra, akik nem élték át őket. Ilyen az, amikor a nagyszülők a háborúról mesélnek az unokáknak, így a rossz emlékek tovább öröklődnek. A kimondott vagy ki nem mondott traumák transzgenerációs, vagyis generációról generációra öröklődő hatásairól hazánkban Orvos-Tóth Noémi írt átfogó könyvet.

Az egyik leghíresebb kollektív trauma a holokauszt. A második világháborúban végbement tömeges kivégzések annyira beleégtek kollektív emlékezetünkbe, hogy rengeteg film, könyv, történelem óra és beszélgetés tartja őket életben ebben a percben is. A kollektív trauma hozhat tanulságokat önmagával az idők során, ezért egybefoghat közösségeket, a levont tanulság ugyanis identitás formáló hatással bír és társadalmilag összetart bennünket. A jövőre vonatkozó útmutatóként szolgálhat, a holokauszt például megmutatja, hova vezethet a kirekesztés.

Hasonló tanulságot hordoz magában a nőket, feketéket, melegeket sújtó agresszív, kirekesztő, megalázó cselekedetek sora, melyek folytatásával életben tartja társadalmunk a traumát, ami folyamatosan éket ver a különböző csoportok közé. Szomorú tény, hogy a rabszolgatartás például nem okozott az elkövetőkre is kiható, olyan, sokakat érintő emlékeztetőt, mint a holokauszt.

A tanulságok evolúciósan is nagyon hasznosak számunkra, előfordulhat ugyanis, hogy a szájról-szájra terjedő történetek révén megmenekülhetünk egy katasztrófa során. Ilyen lehet az, amikor egy cunami kollektív traumája segít megmenekülni egy következő cunami folyamán. Ebben segítségünkre van a forgatókönyvek általánosítása. Az általánosítás azonban nem mindig hasznos, a németeket például gyakran még ma is hibáztatjuk a múltban elkövetett bűneikért, ami által könnyen beleragadhatnak a gonosz szerepébe.

A holokauszt a legismertebb kollektív trauma.

Mika/Unsplash

Milyen pozitív aspektusai lehetnek még egy kollektív traumának? A kollektív trauma, mivel általában köze van a halálhoz, emlékeztet minket arra, hogy véges az időnk, egyszer meghalunk. Amikor találkozunk a halállal, automatikusan elkezdjük keresni az élet értelmét. Ezt szimbolikus halhatatlanságnak nevezik. Az értelmet gyakran a közösségben leljük meg, abban az egyszerű tényben, hogy tartozunk valahová. Egy trauma pozitív hozadékát emellett a szakirodalom poszttraumás növekedésnek nevezi. Poszttraumás növekedés az, amikor olyan pozitív módon változik a személyiségünk egy negatív esemény után, amely meghaladja az azt megelőző szintet. Más szavakkal mérhető fejlődésen esünk át.

Mitől kollektív trauma a járvány?

Már a Magyar Pszichológia Társaság is megfogalmazta újságíróknak kiadott közleményében, hogy a világjárvány erős stressz-forrást jelent, mivel amellett, hogy felborult napi életvezetésünk, elkezdtünk félni egy kellemetlen megfertőződéstől, illetve szeretteink halálától, komoly egzisztenciális nehézségekkel is szembe kell néznünk.

Az izoláltság emellett valamennyi emberben félelmet, dühöt, agressziót, negatív gondolatokat, szorongást, pánik-érzést, sőt, depressziót is kiválthat. A betegségen átesettek ráadásul poszttraumás stresszbetegségben, álmatlanságban és depresszióban is szenvedhetnek a felmérések szerint. A rengeteg friss munkanélküli továbbá olyan krízisen esik át, amely során újra meg kell találja életének célját.

A trauma megrázza világnézeteinket, ugyanis a világ már nem olyan egy trauma után, amilyennek ismertük azelőtt. Ez különösen igaz a koronavírus-járványra.

Érdekesség, hogy nem minden járványhelyzet okoz kollektív traumát, az 1918-as spanyolnáthát például emlegetik úgy is, mint az elfeledett járványt, utalva arra, hogy nem maradt benne a közbeszédben. Emiatt nem igazán tudhatjuk, hogy a koronavírus elfeledett vagy sokat emlegetett trauma lesz-e a jövőben, ám az biztos, hogy már ma olyan rituálékat alakított ki (például az esti tapsolás), melyek segíthetnek megőrizni emlékezetünkben. A járványnak mindenesetre vannak előnyei is.

A koronavíruson átesett egyének szenvedhetnek depresszióban.

Cristina Coral/Instagram

A Magyar Pszichológiai Társaság közleménye szerint

„Bármennyire fenyegető is a jelenlegi pandémiás helyzet, van egy olyan hatása is, ami kifejezetten kedvez a pozitív humán kapacitások erősödésének. Fejlődhet az altruizmus; kimunkálódhatnak az együttműködés, az empatikus egymásra figyelés pozitív szabályai; felgyorsulhatnak bizonyos tudományos kutatások; nagyot fejlődhet az online munka és online tanulás/tanítás eszköztára.„

Tehát a járványhelyzetnek igenis van pozitív hozadéka, sok kollektív traumához hasonlóan megerősödést von maga után. A szimbolikus halhatatlanság érzését, valamint poszttraumatikus növekedést hozhat, mivel rengeteg tanulsággal szolgált számunkra.

Értelmet találhatunk abban, hogy a távolság ellenére kötődtünk másokhoz, mélyültek kapcsolataink, fejlődtek barátságaink. Jobban megválogatjuk, hogy kivel randizunk. Bolygónkra pozitív hatással volt a lezárás, alacsonyabb volt az utóbbi évben a légszennyezés. Fejlődött az oktatás. Csökkent a koraszülések száma. Többet figyelünk egymásra és magunkra, értékeljük az összejöveteleket, a hétköznapi életet.

Az, hogy mikor fordul át pozitívba a koronavírusról szóló kollektív emlékezetünk, sok mindentől függ. Nem tudjuk még például, hogy milyen mutációk várhatóak a jövőben. A feldolgozás egyénfüggő is lehet. Előfordulhat, hogy még nem tudjuk pozitív fényben látni a világjárványt, mert nagyon rosszul érintett minket.

Amennyiben személyes feldolgozatlan élmény súlyt bennünket a COVID-19-járvány miatt, vagy túlsúlyban vannak negatív érzelmeink, olvassuk el a Magyar Pszichológiai Társaság közleményét, valamint az osztrák pszichológusok szakmai szövetségének magyar nyelvű segítségnyújtó anyagát. A SAS-OK emellett rengeteg hasznos tanáccsal és anyaggal készült a koronavírus okozta károk megelőzésének és felszámolásának érdekében. Ám természetesen felkereshetünk egy pszichológust is, súlyosabb esetben pedig, például, ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok törnek ránk, nézzünk mentális elősegély után.

A figyelmetekbe ajánljuk