Az őrült géniusz képe már az antikvitás óta él. Vajon tényleg létezik a kapcsolat őrület és kreativitás között?


Az őrült géniusz képe ismerős lehet. Gondoljunk csak Vincent Van Goghra, Sylvia Plathra, Virginia Woolfra vagy József Attilára. Mindnyájan különlegesen kreatív emberek voltak, akik végül öngyilkosságot követtek el.

A beteges kreatív ember ötletét már Platón és Arisztotelész is felvetették az ókorban. Az ötlet egészen sokáig kitartott. A 19. század végén Cesare Lombroso Lángész és őrültség címmel írt könyvet arról, hogy a kreatív emberek szerinte egy neurodegeneratív betegségben szenvednek.

A humanisztikus pszichológusok, mint Abraham Maslow, ezzel szemben a kreativitást a mentális egészséggel hozták összefüggésbe.

A kutatások alapján a pszichopatológiai tünetek, vagyis a mentális betegségek tényleg gyakrabban fordulnak elő kreatív egyéneknél, mint az átlagos populációban.

A kreatív géniuszok körében ugyanis kétszer annyi mentális beteget találunk. A leggyakoribbak ezek közül a depresszió, alkoholizmus és az öngyilkosság.

A művészi alkotók emellett nagyobb eséllyel küzdhetnek ilyen betegségekkel, mint a tudományos alkotók. A híres költők 87 százaléka szenvedett valamilyen mentális zavarban, ez a híres tudósok 28 százalékára igaz csupán.

A művészek magasabb pontot érhetnek el a pszichotikus skálákon. A szkizofrénekre jellemző pszichoticizmus általában a társadalomba való beilleszkedés problémájával és a képzetáramlás legátlásának akadályaival járhat együtt. Ez okozhat óriási fantáziaműködést esetükben. A művészek emellett jóval nyitottabbak a világ eseményeire, mint mások.

Azt ne feledjük el, hogy nem minden kreatív ember „őrült", csak egy részüknél figyelhető meg az átfedés a mentális betegségekkel. Úgy tűnik, hogy a kreativitás és mentális betegség általában hosszan fut a családban az ilyen géniuszok esetében, tehát valamilyen közös genetikai komponens lehet a felelős a kapcsolatért.

(Forrás: Psychiatric Times)

A figyelmetekbe ajánljuk