Az agy bal és jobb félteke különböző emlékeket tárol és ad át egymásnak.
A munkamemóriánk tartogatja azokat a friss emlékeket, amik éppen kikerültek a látóterünkből. Ilyen az, amikor szétnézünk az átjárón, és meg tudjuk jegyezni, hogy mit láttunk, amikor balra néztünk. Ez az információ ugyanis a tudatunkban van akkor is, amikor jobbra nézünk. Ezeket a friss emlékeket úgy tárolja az agyunk, hogy a jobb féltekébe a bal szemünk által látottak, a bal féltekébe pedig a jobb szemünk által látott információk kerülnek.
Egy új tanulmányban arra mutatnak rá a kutatók, hogy valami más is befolyásolja azt, hogy hol őrizzük az emlékeket. Ez a valami pedig az irány. Az említett példában, amikor jobbra nézünk, azt a képet a bal agyfélteke fogja tárolni, a bal oldalon látott képet pedig a jobb félteke. A külön tárolás segít nekünk abban, hogy tudjuk, amit baloldalon láttunk, az nincs ott a jobb oldalon, és fordítva. Ám a munkamemóriánk éber marad, olyannyira, hogy egyszerre van tisztában mindkét emlékkel.
A kutatást különös módon nem embereken végezték, hanem (az agy hasonlósága miatt) majmokon. A vizsgálatban ezek a majmok banánokról kellett képeket nézegessenek, miközben a szakemberek feltérképezték agyi aktivitásukat. A majmok agyában az említett ellentétes oldalon készült emlék a tárgyakról, melyeket egy képernyőn megjelenve láttak. Agyuk másik féltekéjében azonban másolat készült ebből az emlékből. Amennyiben az állatok tekintetükkel változtatták meg a képek észlelt helyzetét, újraíródott emlékük róluk.
A tanulmány újdonsága tehát, hogy az irány-, és tekintetváltás is befolyásolja az emlékek tárolását, valamint, hogy másolat készül emlékeinkről a másik agyféltekénk számára. A kutatók rácsodálkoztak arra, hogy ez a másolat különböző idegsejt-együtteseket használ fel, mint az eredeti emlék.
Régen azt hitték a kutatók, hogy léteznek olyan „nagymamasejtek", amelyek egyetlen emléket tárolnak el egyetlen sejtben. Ma már tudjuk azt, hogy sejtcsoportokban tárolunk emlékeket, ám ez a kutatás rámutat arra is, hogy több sejtcsoportban tárolunk egyetlen emléket. Az agyunk tehát nagyon rejtélyes. Egyre több dolgot tudunk meg róla, de sosem eleget.
(Forrás: BigThink)
