A kockázat- és veszélykeresés egy új tanulmány alapján összefügg azzal, hogy mennyi szürkeállomány található az agyban.


Agyunk szürke- és fehérállományból áll. Míg a szürkeállomány idegsejtjeink sejttestét tartalmazza, a fehérállomány ezek axonjait, tehát az idegrostokat foglalja magában. Egy új kutatás arra mutat rá, hogy a kockázatkereső emberek agyában kevesebb szürkeállomány található. A Nature Human Behavior-ban közölt tanulmány 12 ezer ember agyának felvétele, valamint önbevalláson alapuló, kockázatkereső magatartásuk összevetésével készült.

Kit nevezünk kockázatkeresőnek? Szereti a kockázatot az, aki saját elmondása alapján többet iszik, dohányzik, gyakran lépi át a sebességhatárokat és ugyanilyen gyakorisággal bonyolódik szexuális kapcsolatokba. Kockázatkerülő az a személy, aki kerüli ezeket a viselkedésformákat. A kutatók azt találták, hogy a veszély keresése és a szürkeállomány kiterjedtsége fordított arányosságot mutat, vagyis minél jobban szereti valaki az izgalmas helyzeteket, annál kisebb a szürkeállomány-térfogata.

Az állománybeli különbségeket továbbá a döntéshozatallal, jutalomérzékenységgel és félelemközponttal kapcsolatban álló területek, tehát a ventrális tegmentális terület és az amygdala, más néven mandulamag kapcsán mutatták ki. Ezen kívül a motoros mozgásokért felelős kisagyi területek és a memóriát őrző hippokampusz állománya is eltérést mutatott.

A szakemberek kimutatták, hogy a veszélykeresés 3 százalékos genetikai öröklődéssel rendelkezik, amiből 2,2 százalék a szürkeállomány továbbörökítése.

A tanulmány új területeket nyit meg a kutatók és a nagyközönség előtt is annak megvizsgálásával, hogy a genetika, valamint az agy szerkezete hogyan befolyásolja viselkedésünket.

(Forrás: BigThink)

A figyelmetekbe ajánljuk