Az 1908-as londoni maraton sok szempontból emlékezetes maradt, méghozzá a pezsgőnek köszönhetően.


Alig több mint száz évvel ezelőtt a champagne még nem csak az ünnepek vagy különleges hétköznapok itala volt. Az 1908-as londoni maraton több szempontból is emlékezetes maradt az utókor számára: részint azért, mert ekkor állapították meg a táv ma is érvényes hosszát, részint mert hatalmas hőhullám érintette a szigetországot.

A drámai pillanatokat jól illusztrálja, hogy nem más, mint Sir Arthur Conan Doyle számolt be az eseményről a The Daily Mail hasábjain. Futás közben több sportoló is a mai fül számára szokatlan doppingszerekhez folyamodott: brandy, champagne és sztrichnin segített tartani a tempót.

Az akkori hiedelem szerint ugyanis az alkohol és az addig még fel nem ismert méreg kombinációja egyfajta energiaitalként működött a szervezet számára. Az edzők különböző recepteket dolgoztak ki sportolóiknak, amelyben a champagne üdítő pezsgésének köszönhetően gyakran szerepet játszott.

Ugyan több sportoló számára is a győzelem esélyének elvesztését jelentette a menet közben elfogyasztott alkohol, a dehidratáltság ellen még évekig kínáltak bort a futóknak.

(A cikk eredeti verziója a VinCE Magazinban jelent meg.)


A figyelmetekbe ajánljuk