Amikor gondolkodunk, sokszor előfordul, hogy hangokat hallunk a fejünkben. Egy új kutatás felfedi, hogy miért van ez.
Vajon miért beszélünk félig hangosan gondolkodás közben? Mindez csak illúzió, amit a hangosan kimondott emlékeink váltanak ki?
Ezek a kérdéseket homály fedi – egyetlen releváns válasz lehet erre, hogy valószerűtlen nyelvezeteket próbálunk megfejteni, olyanokat, amiknek a gyökerei az emberi agyban találhatóak. Ez fontos módszertani szempontból, mivel ennek kezelése radikálisan megváltoztatja a nyelv és az agy kapcsolatához való megközelítésünket. Mivel váltogatni kell a beazonosítást (képalkotó technikák) az idegsejtek annak azonosítására szolgálnak, hogy milyen idegsejtek szabadulnak fel, amikor nyelvi feladatokat látunk el.
Gondolkozzunk el a kérdésen! Miből is áll a nyelvünk? Természetesen nyelvünk szavakból és szabályok kombinációjából áll, ezek azonban két különböző fizikai térben léteznek – a fejünkön kívül és belül. Amikor a fejünkön kívül található, ez egy mechanikus, akusztikus hullámot generál, sűrített és ritkított molekulákat vet a levegőbe. Amikor az agyunkon belül létezik, akkor elektromos hullámokból áll, amelyek az idegsejtek kommunikációs csatornája. Mindkét esetben hullámokat generál.
Egyértelmű kapcsolat nincs a hangok és agyunk között. A hang az, ami lehetővé teszi, hogy ember kapcsolatot alakíítsunk ki. Természetesen más leehetőségek is vannak arra, hogy két ember nyelvi információt cseréljen egymással – a látáson keresztül, jelnyelvvel vagy taktilisan Braille írással, vagy a Tadoma-módszerrel, ami a beszélő szájmozgásnak letapintásán alapul. A témával bővebben a BBC cikke foglalkozik.
