A rózsafélék családjába tartozó naspolya (Mespilus germanica) Közép-Ázsiából és a Kaukázus déli vidékeiről származik. Magyarországra feltehetően olasz közvetítéssel jutott el, és a népi hagyományban laponya néven vált ismertté. Régen gyakori gyümölcsfának számított, ma azonban jóval ritkábban találkozhatunk vele.
A jellemzően 4-6 méter magas fa tavasszal fehér virágokat hoz, őszre pedig apró, barnás terméseket nevel. Öntermékeny, ezért egyetlen példány is elegendő ahhoz, hogy gyümölcsöt szüretelhessünk róla. Különösebb metszést sem igényel, az elhalt ágak eltávolítása és a fiatal fák koronájának alakítása általában elegendő.
A naspolya C-vitamint, rostokat és különféle növényi vegyületeket tartalmaz. C-vitaminja hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez, rostjai pedig támogatják az emésztést. Pektintartalma miatt pedig lekvárok és zselék készítéséhez is tökéletesen alkalmas. Íze azonban jelentősen eltér a legtöbb megszokott gyümölcsétől. Éretlenül kemény és magas csersavtartalma miatt fanyar ízű lehet. Az utóérés során viszont húsa megpuhul, színe sötétbarnára változik, íze pedig kellemesen édes lesz.
A naspolyát általában október végén vagy november elején szüretelik. Különlegessége, hogy a leszedett termésnek további érésre van szüksége. Hűvös, szellős helyen, egy rétegben elterítve néhány hét alatt fogyaszthatóvá is válik. A hagyomány szerint akkor a legfinomabb, ha megcsípi az első dér, de a fagy nem feltétele az érésének.
A naspolyát félbevágva, a húsát kikanalazva is fogyaszthatjuk, a kemény magok azonban nem fogyaszthatók. Különleges íze lekvárokban, gyümölcspürékben, süteményekben és húsok mellé kínált szószokban is jól érvényesül.
(Vince)
Olvasd el ezt is!