Egészen lenyűgöző az ikonikus szicíliai édesség, a cannoli története
A szicíliai cannoli Olaszország egyik legismertebb desszertje. A ropogós, ricottás krémmel töltött sütemény hátterében évszázadokra visszanyúló, kultúrákat és legendákat összekötő történet áll, amelyben a kolostorok és az arab hatás egyaránt fontos szerepet játszottak.
A cannoli eredetét a középkorig vezethetjük vissza, és több elmélet is létezik a születéséről. Egyes történetek szerint akkor jöhetett létre, amikor Szicília arab uralom alatt állt, és állítólag egy Caltanissetta környéki háremben sütötték ki először. A település neve az arab „Qalʿat an-nisāʾ” kifejezésből származik, jelentése „a nők kastélya”. Állítólag a feleségek az emír hosszú távollétei alatt különféle ételeket készítettek, köztük cannolit is, amellyel tiszteletüket fejezték ki férjük ereje felé.
A sziget 11. századi katolikus hitre térését követően a cannoli készítése összefonódott Szicília kolostoraival és zárdáival. A receptet apácák őrizték meg, akik különleges alkalmakra és vallási ünnepekre készítették el az édességet – egy olyan hagyományt folytatva, amely egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza. Az ókorban az erotikus utalásokat hordozó ételek készítése és fogyasztása a termékenység ünnepléséhez kapcsolódott, és a felsőbb erőkkel való kapcsolat erősítését szolgálta.
A nagyböjt előtti karneváli időszakban a fallikus formájú cannoli a vágy jelképévé vált, amelyet játékos, olykor pajzán dalok kíséretében ajándékoztak egymásnak. A férfiak így fejezték ki érzelmeiket a kiszemelt nők felé.
A recepteket az apácák szigorúan őrizték, és évszázadokon keresztül titokban adták tovább generációról generációra, anélkül, hogy valaha leírták volna azokat. A 14. századtól kezdve a kolostorok számos édességet készítettek, amelyeket egy kis nyíláson keresztül juttattak el Palermo arisztokrata családjaihoz.
A kolostor dolceriája (cukrászdája) készítette a ricottás süteményeket, mandulás kekszekkel, töltött pasticciottókkal és palacsintákkal kiegészítve. Az édességek értékesítése fontos bevételi forrást jelentett, amely elengedhetetlen volt a szerzetesi közösség fennmaradásához és az épületek fenntartásához.
Az 1980-as évek végére Palermóban már csak két ilyen dolceria működött aktívan: az egyik a Santa Caterina d’Alessandria, a másik pedig a Sant’Andrea delle Vergini kolostorban. Amikor 2014-ben az utolsó apácák is elhagyták ezeket az intézményeket, a hagyomány végleg eltűnni látszott. Szerencsére Maria Oliveri kulturális örökségkutató vállalta, hogy összegyűjti és publikálja a recepteket. A nő a Santa Caterina kolostoron belül megnyitotta saját dolceriáját is, I segreti del chiostro (A kolostor titkai) néven. Itt ma is Palermo huszonegy zárt kolostorából összegyűjtött, történelmi receptek alapján készítik a cannolit, azzal a céllal, hogy megőrizzék a sütés hagyományát.
A cannoli alapja egy vékonyra nyújtott, ropogósra sült tészta, amelyet hagyományosan sertészsírban sütnek ki, majd édesített, juhtejből készült ricottával töltenek meg. A krém egyszerű, de gazdag, gyakran csokoládépasztillával, kandírozott gyümölcsökkel vagy pisztáciával egészítik ki.
Olvasd el ezt is!