Ilyen lehetett az ókori Róma pizzája egy pompeji freskó alapján
Egy pompeji freskó miatt újra előkerült a kérdés, vajon ismerték-e már az ókori rómaiak a pizza valamiféle elődjét. A képen egy feltétekkel tálalt lepénykenyér látható gyümölcsökkel és borral, de a mai pizzához csak óvatosan érdemes hasonlítani. A lelet inkább azt mutatja meg, milyen fontos szerepe volt a kenyérnek a római étkezésben, és mennyire régi gondolat, hogy egy lapos tészta önmagában is ételalap lehet.
Pompejiben, a város 9-es régiójában régészek olyan freskót tártak fel, amely első pillantásra egészen ismerősnek tűnhet. Egy ezüsttálcán kelt lepénykenyér látszik, rajta valamilyen feltéttel, mellette gyümölcsök és egy borospohár. A jelenetet nagyjából kétezer éven át őrizte a Vezúv hamuja, így a felfedezés rögtön felvetette a kérdést: vajon az ókori pizza egyik ábrázolása került elő? A freskón látható lepénykenyér első pillantásra valóban annak tűnhet, de a mai tésztaételtől több fontos dologban is különbözött. Paradicsom biztosan nem kerülhetett rá, hiszen az csak Amerika felfedezése után jutott el Európába, a mai mozzarellához hasonló sajt pedig aligha volt része ennek az ókori ételnek.
A festmény az úgynevezett xenia műfajába tartozik. A görög eredetű kifejezés a vendéglátás világához kapcsolódott, és azokat az ajándékokat, ételeket jelölte, amelyeket a házigazdák a vendégeiknek kínáltak. Vitruvius római építész már az időszámításunk előtti első században írt erről a képtípusról: ezek a festmények a vendégnek szánt fogásokat, a bőség és a jó fogadtatás jelképeit mutatták meg.
A pompeji freskón több részlet viszonylag jól azonosítható. A lepénykenyér mellett bor, gránátalma, datolya és a szamócafa termése szerepelhet rajta. Utóbbit olaszul corbezzolónak nevezik, bár a növénynek a neve ellenére nincs köze a szamócához. A képen néhány apróbb ételdarab is látható, ezeket azonban nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani. Egyesek szerint gombára hasonlítanak, más értelmezések szerint inkább valamilyen dióféle vagy mag lehetett a tálon.
A feltét pontos összetételét ma már nem lehet biztosan megmondani. Lehetett rajta sajt, gyümölcs, esetleg valamilyen kenhető krém. Az egyik lehetséges párhuzam a moretum nevű római étel, amely sajtból, fokhagymából, zöldfűszerekből, olívaolajból és ecetből készült. Az ókori leírások szerint ezeket az alapanyagokat mozsárban törték össze, amíg sűrű, fűszeres krémmé álltak össze. Ez kerülhetett kenyérre is, ezért egyes értelmezések szerint hasonló szerepe lehetett, mint ma a pizzán a feltétnek vagy a krémes alapnak.
Pompeji pékségei alapján az is világos, hogy a kenyér a városi mindennapok egyik alapélelmiszere volt. Pompejiben és Herculaneumban több tucat sütödét azonosítottak. A Modestus pékségeként ismert helyen például 81 elszenesedett kenyér került elő; a sütés közben hátrahagyott cipókat a Vezúv kitörése konzerválta. Ezek között volt a panis quadratus is, az ókori Róma egyik legismertebb kenyértípusa, amelyet jellegzetes bevágások osztottak részekre.
Olvasd el ezt is!