Ilyen volt az élet Pompejiben, mielőtt kitört volna a Vezúv – videó!

79-ben a Vezúv kitörése pusztító végzetet hozott Pompejire: a több mint húszezer fős római város néhány óra alatt vált lakhatatlanná, a vulkáni felhőből lezúduló perzselő gázok és hamu pedig pillanatok alatt elpusztították az ott élők jelentős részét. A halál szinte azonnal érkezett azok számára, akiknek nem volt pénzük és idejük elmenekülni, de bőven akadtak túlélők is. A hamurétegeknek köszönhetően az áldozatok és használati tárgyaik szinte érintetlen állapotban maradtak fenn, így a város a mai napig az egyik legpontosabb képet adja a római mindennapokról.

Pompeji a kitörés előtt pezsgő, extravagáns üdülőközpont volt, ahová a római elit járt pihenni és költekezni. Fürdők, kereskedők, műhelyek és bordélyházak szegélyezték az utcákat – utóbbiból legalább huszonöt működött –, és a város már ekkor is fontos mediterrán kereskedelmi csomópontnak számított, részben a Nápolyi-öbölhöz való közelsége miatt.

A város művészete különösen szabadelvű volt, erre utal az az erősen díszített épület is, amelyet a kutatók Phaedra házának neveztek el – falait nimfákat és más erotikus mitológiai alakokat ábrázoló freskók borítják. A romok között számos, kifejezetten szexuális tartalmú alkotást találtak már a régészek, ami jól mutatja, mennyire természetes részei voltak ezek a római vizuális kultúrának.

A pékségek az utolsó lehetséges pillanatig dolgoztak, az egyik ilyen műhelyben például 81 friss veknit konzervált a vulkáni hamu. A belvárosban magasabb kategóriás éttermek is működtek, ahol jellemzően csirkét, halat, olívabogyót és tojásos ételeket szolgáltak fel, de a tenger gyümölcsei sem számítottak ritkaságnak.

A városi infrastruktúra korához képest kifejezetten fejlett volt: az utcákon kőből emelt átkelőhelyeket, korabeli zebrákat alakítottak ki, hogy a járókelőknek ne kelljen belelépniük a szennyvízzel kevert sárba. A feltárt maradványok egy másik meglepő részletet is elárulnak: a konzerválódott lakók fogsora szinte kivétel nélkül ép maradt. A kutatók szerint ez valószínűleg annak köszönhető, hogy étrendjükben kevés volt a finomított cukor, ugyanakkor sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak.

A kitörés pontos időpontja továbbra is vitatott, de egyre több jel utal arra, hogy az esemény októberben történhetett. Egy tanulmány szerint a túlélőknek rögtön egy másik katasztrófával kellett szembesülniük, ugyanis nem sokkal később erős földrengés sújtotta a térséget.

A kutatók úgy vélik, hogy a visszatérők egyfajta informális, ideiglenes települést hoztak létre. Ez nem hasonlított a klasszikus római városokra: hiányzott az infrastruktúra, a közszolgáltatások, és a lakhatási körülmények is rendkívül kezdetlegesek voltak.

Az UNESCO világörökségéhez tartozó helyszínen látogatóként ma már túrákon is részt vehetünk. Ezek jellemzően három órán át tartanak – ez idő alatt pedig a római kultúra csodái mellett a természet elsöprő erejével is találkozhatunk.