Így kezdődik az este Olaszországban: 5 aperitivo koktél, amely mögött egy egész életérzés áll
Olaszországban az aperitivo nem egyszerűen egy ital vacsora előtt. Inkább átmenet nappal és este között: az a néhány óra, amikor a városok lassabban kezdenek lélegezni, megtelnek a teraszok, és a munka utáni sietséget fokozatosan felváltja a beszélgetés ritmusa. Torinótól Velencéig szinte minden régiónak megvan a saját kedvenc itala, de vannak koktélok, amelyek mára az egész olasz aperitivo kultúra meghatározó szereplőivé váltak. Ezek közül mutatunk ötöt – az ikonikus Negronitól a könnyed Hugóig.
A hagyomány gyökerei egészen a 18. századi Torinóig nyúlnak vissza, amikor Antonio Benedetto Carpano megalkotta a modern vermut alapját. A gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített ital hamar az esti találkozások állandó szereplője lett, az aperitivo pedig idővel az olasz mindennapok egyik legfontosabb társasági rituáléjává nőtte ki magát.
Az Americano az egyik legismertebb klasszikus olasz aperitivo. Campari, édes vermut és szóda alkotja, az íze pedig egyszerre kesernyés, citrusos és frissítő. Az ital a 19. századi Milano Torino koktélból nőtt ki, amely a milánói Camparit és a torinói vermutot kapcsolta össze egy pohárban. A mai „Americano” elnevezés később terjedt el, részben annak köszönhetően, hogy az amerikai turisták különösen gyakran rendelték az olasz bárokban. Van benne valami régi vágású elegancia: nem túl erős, nem túl édes, inkább lassú esti ital, amelyet hosszabb beszélgetések mellé találtak ki.
A legismertebb történet szerint Camillo Negroni gróf 1919-ben arra kérte a firenzei Caffè Casoni bartenderét, hogy erősítse meg az Americanóját egy kevés ginnel. A szóda eltűnt, a karakter viszont sokkal markánsabb lett. A Negroni ma már szinte minden komoly koktélbár itallapján szerepel, mégis megőrzött valamit az olasz aperitivo visszafogott eleganciájából. A Campari, az édes vermut és a gin hármasa egyszerre keserű, fűszeres és kifinomult. Narancshéjjal tálalva az igazi.
Kevés ital kapcsolódik olyan erősen az olasz nyár képéhez, mint az Aperol Spritz. Maga az Aperol 1919-ben született Padovában, a proseccóval és szódával készülő Spritz pedig később vált Veneto és Velence aperitivo kultúrájának meghatározó italává. Késő délután a csatornák környéki teraszokon szinte minden második asztalon feltűnik a jellegzetes narancssárga koktél. Kevésbé keserű, mint a Campari-alapú italok, frissebb és lazább karakterű, ezért sokak számára ez jelenti az itáliai klasszikusok valóban szerethető oldalát.
A Hugo jóval fiatalabb ital, mint a hagyományos olasz koktélok többsége: a kétezres évek közepén született Dél-Tirolban. Mégis gyorsan helyet talált magának az aperitivo világában. A prosecco mellé bodzavirág, lime és friss menta kerül, amitől az ital könnyedebb és üdébb lesz, mint a legtöbb hagyományos spritz. Inkább emlékeztet egy hosszú nyári estére a hegyek között, mint egy elegáns nagyvárosi bárra – talán éppen ezért lett ennyire népszerű.
A Bellini a velencei Harry’s Bar legendás italaként vonult be a koktéltörténelembe. Giuseppe Cipriani a negyvenes évek végén proseccót kevert fehér őszibarackpürével, az ital halvány rózsaszínes árnyalata pedig Giovanni Bellini festményeit idézte, innen kapta a nevét is. A Belliniben nincs semmi harsány: gyümölcsös, lágy és elegáns, ezért sokan inkább lassú hétvégi brunchokhoz vagy korai esti találkozásokhoz kötik, mint klasszikus koktélozáshoz.
Olvasd el ezt is!