Sertésfej, vérkolbász és kimcshis palacsinta: Szöul legendás piacának különleges fogásai
Szöul egyik legismertebb gasztronómiai helyszíne a Gwangjang piac, amely több mint száz éve működik, és ma is turisták, helyiek és éhes felfedezők tömegét vonzza. A standok között a koreai street food szinte minden arca megjelenik, a forró halpogácsától a mungóbabos palacsintán át a vérkolbászig és az édes töltött fánkig.
A gyalogosbarát Szöulban járva az ínyenceknek kihagyhatatlan program a Gwangjang piac meglátogatása. A dél-koreai főváros egyik legismertebb gasztronómiai helyszínén egyszerre sűrűsödik össze a város múltja, hétköznapi ritmusa és konyhája. Dél-Korea fővárosának egyik legrégebbi állandó piacát több mint száz éve alapították, népszerűsége pedig a mai napig töretlen. Fedett sorai között télen, esőben és nyári hőségben is egymást érik a gőzölgő fazekak, sercegő sütőlapok és apró ülőhelyek, ahol egy gyors falatból könnyen teljes étkezés lesz.
A kóstolást kezdhetjük az odenggel, vagyis a forró levesben kínált halpogácsával. Ez a koreai utcai étkezés egyik legegyszerűbb, mégis legmelengetőbb eleme, amely különösen télen esik jól. Mellé gyakran kerül mayak kimbap, a piac egyik legismertebb specialitása. A név szó szerint „drogos” kimbapot jelent, ami azonban nem az összetevőkre, hanem az addiktív hatásra utal. A kis rizstekercsekbe általában répa, spenót és sárga savanyított retek kerül, a hozzá adott csípős, tormás szósz pedig az ilyen fogások kedvelőinek is kihívást jelenthet.
A piac másik nagy vonzereje a sült ételek világa. Itt készül a bindae-tteok, a mungóbabból sütött koreai palacsinta, amelyhez a beáztatott és megtisztított babot vízzel és sóval masszává őrlik, majd zöldségekkel vagy hússal gazdagítva forró olajban sütik ropogósra. Az aranyló és roppanós külső belül puhább, tartalmas, igazi hideg időre való komfortétel. Ugyanitt bukkan fel a kimchi-jeon, vagyis a kimcshis palacsinta is, amelyben a savanykás, enyhén csípős fermentált káposzta adja a karaktert. Ezért az alapért nem kell Dél-Koreába utazni, otthon is gond nélkül elkészíthetjük. A bátrabbak sült marhaszívet is kóstolhatnak: kissé rágós, belsőségre emlékeztető állagú, de a panírral és a szósszal együtt meglepően jól illik a piac nehéz, olajos kínálatához.
A Gwangjang piac talán még ennél is meglepőbb elemei közt találjuk a főtt sertésfejet és a szundét, a koreai véres hurkát. Utóbbit általában vérrel, rizzsel, darált hússal és olykor zöldségekkel töltik, majd bélbe zárva főzik meg, hasonlóan az itthoni hurkákhoz. Erőteljes, földes, kissé belsőséges íze elsőre megosztó lehet, főleg a zselés, rágós állag miatt. A sertésfejből vágott falatok viszont a csípős kimcshivel és a sós mártogatóssal együtt sokkal barátságosabbak lehetnek.
A standok között pancshanokat, vagyis koreai köreteket is bőven találunk. Ezekből szinte bármi lehet: kimcshi, szárított és csípős tintahal, édes-sós mázas bab, apró ropogós rák vagy kocshudzsanggal bevont gyökérzöldség. A koreai konyha egyik lényege éppen ezekben az apró, erős ízű kísérőkben rejlik.
A piac végigjárása közben kihagyhatatlan a mandu, a koreai töltött tésztabatyu is. A kimcshis változat savanykásabb, csípősebb, míg a húsos gogi mandu klasszikusabb, szaftosabb, ismerősebb ízvilágot hoz. Mellé gyakran kínálnak csapcshét, vagyis szezámolajjal bevont üvegtésztát zöldségekkel és gombával. A csípős vonalat a ttokpokki folytatja, a vastag, rágós rizsrudakból készült étel, amelyet vörös, csípős szósz von be.
A sós, erős és olajos fogások után mindenkinek jól esik valami édes. A piacon természetesen desszertek is sorakoznak, köztük a hottok, amely egy töltött, olajban sütött koreai palacsinta vagy fánkféle: a tésztába barna cukor és szezámmag kerül, majd forró olajban laposra sütik. Kívül ropogós, belül puha és ragacsosan édes.
Olvasd el ezt is!