Bár a legtöbb élőlény esetében beszélhetünk intelligenciáról, egy dolog biztos: egyik faj sem volt eddig ezt képes olyan szinte emelni, mint ahogy azt mi, emberek tettük. Megfejteni, hogy neurológiai szinten miért vagyunk kognitívan fejlettebbek, sokáig szinte lehetetlen volt, egy frissen közölt tanulmány azonban lehet, megtalálta a helyes választ.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyik kutatókból álló csoportja arra a megállapításra jutott, hogy más emlősökhöz képest az emberek agyában jelentős mennyiséggel kevesebb az olyan neuronális csatorna, melyek lehetővé teszik, hogy a különböző ionfajták – mint például a kalcium, kálium és nátrium – áramoljanak a testben.
Ez a folyamat gyakorlatilag elektromos impulzusukat hoz létre, amelyek segítségével az idegsejtek kommunikálni tudnak egymással.
Minél kevesebb ilyen csatorna van az adott élőlény szervezetében, az agy működése annál hatékonyabb, erőforrásait pedig összetettebb kognitív funkciókra képes fordítani.
Korábbi összehasonlító vizsgálatok megállapították, hogy az emberi agy ugyanúgy épül fel, mint más emlősök agya, ezért is volt meglepő, hogy az emberi neouronok viszont különlegesebbek
– mondtaLou Beaulieu-Laroche, az MIT idegkutatója a Nature tudományos folyóiratban publikált beszámolóban.
Neuronok kapcsolódása
Beaulieu-Laroche és kollégája, a szintén MTI-tudós Mark Harnett még 2018-ban kezdték meg kutatásukat, akkor patkányok agyát hasonlították össze emberek agyával. Egyik legelső felfedezésük a dendritekre vonatkozott, vagyis az idegsejtek csúcsán található elágazó nyúlványokra, amelyeken keresztül az agy elektromos impulzusai az ioncsatornákon keresztül érkeznek. Innen alkotja meg a dendrit az úgynevezett akciós potenciált, amely végül továbbítja a jelet.
A két faj összehasonlításakor azt vették észre, hogy – a patkányokéhoz hasonlítva – az emberi agyban a dendritek sokkal kisebbek voltak, ezért úgy érezték, muszáj más fajoknál is ugyanezt megvizsgálniuk.
Az új kutatás 10 fajra terjedt ki: cickány, egér, futóegér, patkány, vadászgörény, tengerimalac, nyúl, selyemmajom, makákó és természetesen ember, az epilepsziás betegekből agyműtét során kivett szövetminták felhasználásával.
A vizsgálatok során kiderült, hogy az kísérletben részvevő emlősök ioncsatornáinak sűrűsége a neuronok méretével párhuzamosan nő.
A fajok között egyetlen kivétel volt: az ember.
A kutatók azt gyanítják, hogy az ember esetében ez egy lehetséges evolúciós kompromisszum – az az állapot, amikor egy biológiai rendszer elveszít vagy csökkenti egy tulajdonságát egy másik optimalizálásának érdekében.
Ha az agy az ioncsatornák sűrűségének csökkentésével energiát tud megtakarítani, akkor ezt az energiát más neuronális vagy áramköri folyamatokra fordíthatja
– adott magyarázatot Harnett, aki azt is hozzátette, hogy a jövőbeni kutatások során a csoport szeretné feltárni, hogy milyen evolúciós nyomás vezethetett ehhez a különbséghez, és pontosan hová is megy ez a plusz agyi energia.
