Az Ausztrália felső felében élő erszényestestek inkább meghalnak, minthogy lemondjanak egy-egy közösülésről.
A rövid párzási időszak alatt a hímek annyira kifárasztják magukat, hogy végül a kimerültségbe halnak bele. A Sunshine Coast Egyetem által vezetett tanulmány összehasonlította a hím és nőstény erszényesnyestek (Dasyurus hallucatus) aktivitását a párzási időszakban, és a hím egyedeknél öngyilkos szaporodási késztetést" figyeltek meg – mutatja be a tanulmányt a ScienceAlert.
Ez is érdekelhet: Létezik egy állat, ami simán visszanöveszti a fejét
Mint kiderült, a hím erszényesnyestek idejüknek mindössze 8 százalékát töltötték pihenéssel a párzási időszak alatt, míg a nőstényeknél a szusszanásra fordított arány 24 százalék volt.
A hímek többet is sétálnak, hogy párt találjanak maguknak: vizsgálatban részt vevő egyik hím erszényes egy éjszaka alatt 10,4 kilométert tett meg párkeresés közben – egy ekkora út inkább egy macska méretű ragadozó számára természetes.
A kutatók szerint a hímek alváshiánya és „párzási őrülete" magyarázatot adhat arra, hogy a hím erszényesnyestek miért csak egy szaporodási időszakot élnek meg, szemben a nőstényekkel, akik négyet.
Az alváshiány miatt a hím állatok sebezhetőbbek lehetnek a ragadozókkal és a fertőzésekkel szemben, és kevésbé képesek elkerülni az autókkal való ütközést is
– magyarázta a kutatást vezető Joshua Gaschk, az ausztrál University of Sunshine Coast ökológusa.
Amikor a fentebb említett, hosszú sétára induló erszényesnyestet Gaschk csapdába ejtette, az állat nagyon rossz állapotban volt, és már nem látott rendesen, de általános tendencia volt, hogy a legtöbb hím a szaporodás után csak néhány hetet él.
A vizsgálat során 13 vadon élő erszényesnyestet fogtak be, és nyomkövető „hátizsákkal" láttak el el őket, majd 42 napon keresztül követték mozgásukat. Mielőtt a kutatók visszaengedték volna őket a vadonba, rövid ideg megfigyelték őket egy laboratóriumban, hogy mozgásukat különböző kategóriákba lehessen sorolni.
Ezeket az adatokat aztán összefésülték, és kiderült, hogy a hímek valóban „öngyilkos szaporodást” folytatnak, hogy minél több utódot hagyjanak maguk után. Szakértők szerint az ezt követő szelekció azért is lehet, hogy az utódoknak több erőforrás álljon a rendelkezésére.
A hímek korán kezdik és fejezik be a pályafutásukat: 10 hónapos korukban már nemileg érettek lesznek, és már röviddel ezután kezdődik is a kéthetes párzási időszak, amelyből tényleg kihozzák a maximumot.
Több nősténnyel párosodnak, egy aktus 14 órát vesz igénybe, hogy aztán minimális pihenés után már keressék a következő párjukat. A nőstény egyedek se válogatósak: ők is több partnerrel párosodnak, ráadásul képesek elraktározni az előző hímivarsejteket is, így egy alomban általában több apától származó kölyök születik.
Feltételezésem szerint a jelenség egy kontrollálhatatlan késztetés. A hímek azt az impulzust kapják, hogy most van a szaporodás ideje, és egyszerűen a lehető leghosszabb ideig és a lehető legkeményebben kell szaporodniuk, mert maximalizálni akarják a következő generációnak átadott genetikai információikat
– mondta Gaschk.
