Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy jelenség körülöttünk zajlik, nem mindenki ért egyet.
A fajok kihalásának drasztikusan megnövekedett aránya és számos állat- és növénypopuláció csökkenő állománya jól dokumentált, mégis egyesek tagadják, hogy ezek a jelenségek tömeges kihalásnak számítanának
– állítja Robert Cowie, a Hawaii Manoa Egyetem professzora, és a tanulmány vezető szerzője.
A tagadás a válság rendkívül elfogult szemlélésen alapul, amely csupán az emlősökre és a madarakra koncentrál, és figyelmen kívül hagyja a gerincteleneket, amelyek az állatfajok 95 %-át adja
– tette hozzá.
Egy új tanulmányban Cowie és kutatótársai ezekre a tagadásokra igyekeznek rácáfolni azzal, hogy a gerinctelen élőlények hanyatlására irányítják a figyelmet, amelyek a biológiai sokféleség csökkenéséről szóló vitákban lényegesen kevesebb figyelmet kapnak, mint a gerinces állatok. Még a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája a veszélyeztetett fajokról is, amely vitathatatlanul a világ legjelentősebb nyilvántartása a fajok kihalásáról, mégis a madarak, emlősök és kétéltűek felé hajlik.
A tanulmány szerint, amíg az összes emlőst és a madarat a természetvédelmi kritériumok alapján értékelnek a listáról, addig a gerincteleneknek csak egy parányi töredéke tesz ennek eleget.
Gyakran feltételezik, hogy az emlősök és madarak kihalási arányának értékelése tükrözi az egész biodiverzitás kihalási arányát, és a feltételezés nemcsak a média, hanem számos tudományos és természetvédelmi szervezet körében is elfogadott.
– olvasható a tanulmányban, amely szerint a Vörös lista „erősen elfogult"
A kutatók szerint Kr. u. 1500 óta az IUCN számítása szerint az értékelt emlős- és madárfajok mintegy 1,5 százaléka halt ki. Ha azonban az IUCN által figyelembe nem vett, gerinctelenek kihalására vonatkozó becslések alapján számítunk, a helyzet sokkal rosszabbnak tűnik.
Hogy rávilágítsanak a biológiai sokféleség csökkenésének hatalmas mértékére, amelyről az IUCN adatai nem tájékoztatnak, a kutatók a puhatestűekre összpontosítottak, amelyek az ízeltlábúak után a gerinctelen állatok második legnagyobb törzsét alkotják Egyébként maguk a gerinctelenek képviselik az ismert állatfajok túlnyomó többségét, egyes vélemények szerint akár 97 százalékát.
A gerinctelenek visszaszorulását vizsgáló számos korábbi tanulmány alapján a kutatók szerint a Földön élő mintegy kétmillió ismert növény- és állatfaj 7,5-13 százaléka pusztulhatott ki i.sz. 1500 óta – ez nagyságrendekkel nagyobb kihalási arány, mint amit az IUCN elismer.
A gerinctelenek bevonása kulcsfontosságú volt annak megerősítéséhez, hogy valóban a hatodik tömeges kihalás kezdetének vagyunk tanúi a Föld történetében
– összegzett Cowie.
Egyes fajok azonban jobban megússzák a jelenséget: a tengeri fajok és a növények kihalása még nem tűnik olyan súlyosnak, mint sok szárazföldi állat kihalásának mértéke.
