A Communications Biology című folyóiratban e héten megjelent új tanulmány évtizedek munkáját összegezve egy korábban nem dokumentált kihalási eseményről számolt be, amely az eocén és az oligocén nevű geológiai időszakok közötti átmenetet követte.


Hatvanhárom százalék. Ennyi emlősfaj tűnt el Afrikából és az Arab-félszigetről körülbelül 30 millió évvel ezelőtt, miután a Föld éghajlata mocsarasról jegesre változott.

Ezt az időszakot egy drámai éghajlatváltozás jellemezte. A bolygó hűvösebbé vált, a jégtakarók kiterjedtek, a tengerszint csökkent, az erdők síksággá változtak, s így Európában és Ázsiában ismert fajok közel kétharmada kihalt.

Sokáig úgy vélték a kutatók, hogy a jégkorszakokat az egyenlítő közelében élő állatok viszonylag sértetlenül megúszták, ám a legújabb tanulmányok szerint ezen a területen is jelentős változásokat hozott a környezet változása. És a hatalmas fosszíliagyűjteménynek köszönhetően kimutatták, hogy a viszonylag langyos környezet ellenére az afrikai emlősök ugyanúgy érintettek, mint az európai és ázsiai emlősök.

Az amerikai, angol és egyiptomi kutatókból álló csapat öt emlőscsoport fosszíliáit vizsgált meg: két rágcsálócsoportot, az anomalures (pikkelyesfarkú mókusok) és a hystricognaths (a sündisznók és a csupasz turkálók csoportja); valamint két főemlőscsoportot, a strepsirrhines-t (makik és loriszok) és az antropoidokat (majmok).

Eredményeik azt mutatják, hogy mind az öt emlőscsoport hatalmas veszteségeket szenvedett el az eocén-oligocén határ környékén.

Egyértelmű, hogy volt egy hatalmas kihalási esemény, amelyet egy felépülési időszak követett"

– mondta Steven Heritage, a Duke Egyetem DLCDFP kutatója és digitális előkészítője, a tanulmány társszerzője.

A bizonyíték az állatok fogaiban van. A tejfogak sokat elárulnak arról, hogy egy emlős mit eszik, ami pedig sokat elárul a környezetükről is. A néhány millió év után újra megjelenő rágcsálóknak és főemlősöknek más fogaik voltak. Tehát új fajok jelentek meg, amelyek más dolgokat ettek, illetve más élőhellyel rendelkeztek.

Érdekes, hogy emberszabású őseink diverzitása szinte semmivé vált 30 millió éve, s így egyetlen fogtípus maradt meg. Az elődök fogazatának alakjából állapítható meg, hogy milyen lehetőségek voltak a táplálék sokszínűsége terén"

– nyilatkozta Erik R. Seiffert a Dél-Kaliforniai Egyetem orvosi karának anatómiatanszékét vezető professzor.


(ScienceAlert)


A figyelmetekbe ajánljuk