xerces

A kék Xerces pillangót 1943 óta nem látták, tehát valószínűleg már kihalt.


Bebizonyosodott az évtizedes gyanú, mely szerint kipusztult az USA-ban őshonos pillangó, a kék Xerces.

Egy 93 éves példány genetikai vizsgálata alapján a kék Xerces különálló pillangófaj volt, nem pedig egy másik létező faj alcsoportja, amint azt egyes tudósok feltételezték. Ha ez igaz, akkor megerősítést nyer az Egyesült Államok első ismert rovarpusztulása, melyet az urbanizáció okozott.

A kék Xerces, vagyis a Glaucopsyche xerces főként a kaliforniai San Francisco-félszigeten honos. A név valójában csak a hím pillangókra vonatkozott, mivel szárnyaik elülső részének színe a kéktől egészen a liláig és feketéig terjedt, míg a nőstényeknek egyszerűbb barna szárnyuk volt.

A kék Xercest utoljára az 1940-es években látták. Bár rokonai ma is élnek, evolúciós útja nem sokkal azután ért véget, hogy élőhelyére újabb és újabb épületek kerültek.

A kék Xerces szomorú meséje azóta is kedvelt témája a környezetvédőknek. 1971-ben ugyanis megalakult a Xerces Society, a rovarok és más gerinctelenek védelmével foglalkozó nonprofit szervezet, amely a pillangót kabalafigurájának választotta.

A kihalás óta arról is szólnak elméletek, hogy a kék Xerces-t újra lehetne éleszteni a géntechnológia segítségével.

Néhány kutatóban emellett az is felmerült, hogy a kék Xerces esetleg alfaja lehet az Észak-Amerika nyugati felén még mindig széles körben megtalálható ezüstkék pillangónak, vagyis a Glaucopsyche lygdamus-nak.

A vita rendezésének érdekében különböző kutatóintézetek részletesen foglalkoztak a kék Xerces és más lepkék DNS-ével. A technológia lehetővé tette számukra, hogy elegendő információt gyűjtsenek és elvégezhessék az összehasonlítást.

A csaknem 100 éves minta DNS szekvenálásával, valamint más példányok és rokon fajok összehasonlításából megtudtuk, hogy az összes Xerces rokon egymással

– mondta Corrie Moreau evolúciós biológus, a Cornell Egyetem Rovargyűjteményének igazgatója és kurátora. A csapat eredményeit nemrég a Biology Letters publikálta.

Bár nem tudták teljesen megmenteni a pillangó DNS-ét, övéké az első lépés a kék Xerces feltámadásához vezető úton. Ennél azonban még fontosabb a ma is élő rovarok védelme.

Tudjuk, hogy az ember negatív hatással lehet a biológiai sokféleségre, de összpontosíthatjuk erőfeszítéseinket a bolygón ma is élő fajok védelme érdekében. Mindannyian segíthetünk a biodiverzitást azáltal, hogy támogatjuk a természetvédő társaságokat és elősegítjük az őshonos élőhelyek védelmét

– tette hozzá Moreau.

Rendkívül fontos tehát megőriznünk biológiai múltunkat, hiszen nem tudhatjuk a jövő nemzedéke miként profitálhat majd belőle.

(Forrás: Gizmodo)


A figyelmetekbe ajánljuk