Új-Zéland idegenforgalmi minisztere nem először fejezte ki ellenszenvét a kevésbé tehetős utazókkal szemben. Nash elmondása szerint az ország nem akar olyanokat megcélozni, akik „napi 10 dollárból utazgatnak az országban, és kétperces tésztát esznek".
A miniszer szerint az ország továbbra is szemérmetlenül a „magas színvonalú", nagy költőkre fog összpontosítani, annak ellenére, hogy szakértők szerint az ilyen tehetős látogatók jellemzően sokkal nagyobb környezeti lábnyomot hagynak maguk után, és nem feltétlenül járulnak hozzá többet a gazdasághoz – írja a The Guardian.
Üdvözölni fogjuk a hátizsákos utazókat is, de nem azokat az embereket fogjuk megcélozni, akik a Facebookon felteszik, hogyan tudják beutazni az országot napi 10 dollárból
– mondta.
Nash 2020-ban is kijelentett hasonlót. Akkor azt mondta, hogy az ország a „szemérmetlenül" gazdagokat célozza meg, és olyan turistákat szeretne vonzani, akik „business osztályon vagy prémium turista osztályon repülnek, helikoptert bérelnek, körutazásra mennek, majd egy csúcskategóriás étteremben esznek".
A The Guardian megkérdezte James Higham turizmusszakértőt is a témában, aki azt mondta, hogy a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek nem feltétlen adnak többet Új-Zélandnak, mint a költségvetési utazók. Szerinte a nagy költekezők gyakran a leginkább környezetkárosítók, mivel általában rendszeresen ismétlődő, magas szén-dioxid-kibocsátású utazásokat tesznek, alacsony tartózkodási idővel, ráadásul nem is költekeznek annyit a rövid időkeret miatt.
Az általában alacsonyabb jövedelemmel rendelkező turisták – mint például a nemzetközi diákok és a hátizsákos turisták – gyakran hosszabb ideig tartózkodnak az országban, és a tartózkodási idő hossza és a nagyobb létszám miatt jelentős bevételt jelentett az országnak.
A tengerjáró hajókra látogatók például jellemzően jómódúak voltak, de a látogatók költésének csak 3%-át tették ki, annak ellenére, hogy a látogatók 9%-át tették ki a gazdagabbak. Higham szerint körutazásokon utazók gazdasági hozzájárulása elenyésző a tanulni érkező diákokhoz képest.
Ráadásul szerinte a költségvetési utazók gyakran visszatérő látogatók is voltak – akik hátizsákos turistaként érkeztek, azok később munkavállalóként vagy turistaként térhetnek vissza
