Így működött valójában a Colosseum: munkások százai dolgoztak a föld alatt
A Colosseum arénájában gladiátorok, vadállatok és látványos díszletek követték egymást, a közönség azonban szinte semmit sem érzékelt az előkészületekből. De hogyan tudták a játékokat káosz és balesetek nélkül lebonyolítani? És hol tartották, illetve hogyan juttatták az arénába az állatokat?
A római Colosseum, eredeti nevén Flavius-amfiteátrum építése Kr. u. 72-ben kezdődött, és nyolc évvel később már meg is nyitotta kapuit. 50 méter magas, 189 méter hosszú és 156 méter széles épületében több mint 50 ezer néző foglalhatott helyet. Az aréna 83-szor 48 méteres padlóját fából készítették, majd homokkal borították be, amely felszívta a vért, és stabilabbá tette a talajt a küzdők számára. A nézőtér elrendezése pontosan követte a római társadalom hierarchiáját. Az arénához legközelebb a szenátorok és más előkelők ültek, felettük a lovagrend tagjai, majd a tehetősebb és szegényebb római polgárok következtek. A legfelső, később kialakított szinten kaptak helyet a társadalom legalacsonyabb rétegei.
A Colosseum egyik legösszetettebb része a közönség szeme elől rejtve működött. A föld alatti rendszer fából készült változata már a Colosseum megnyitásakor létezett, Domitianus uralkodása alatt pedig tartós falazott rendszerré építették át. Itt várakoztak a gladiátorok és az állatok, és innen juttatták fel a díszleteket is. Négy alagút kapcsolta össze a környező létesítményekkel, köztük a közeli Ludus Magnusszal, Róma legnagyobb gladiátoriskolájával. Így a küzdők anélkül juthattak el az arénához, hogy előtte találkoztak volna a közönséggel.
Az eredeti rendszerben 28 felvonó működött az aréna pereme mentén. Ezekkel ketrecbe zárt állatokat emeltek a felszínre. Egyetlen szerkezet működtetéséhez nyolc emberre volt szükség: csörlők, kötelek és csigák segítségével húzták fel a ketrecet, majd egy csapóajtón keresztül engedték ki a vadakat az arénába. A központi folyosókon mozgatható emelvényekkel fákat, sziklákat és más díszleteket is feljuttathattak.
A falazott föld alatti rendszer kiépítése előtt azonban egészen más látványosságokra is használhatták az arénát. A Colosseum korai időszakában naumachiákat, vagyis megrendezett tengeri ütközeteket is tarthattak itt. Ehhez eltávolították a fából készült arénapadlót és annak tartószerkezeteit, majd vízzel töltötték fel a kialakított medencét. A víz a közeli vízvezetékekből, a beton alapozásba épített csatornákon keresztül érkezhetett, a feltöltés pedig több órát vehetett igénybe.
A hajókon elítéltek és rabszolgák elevenítettek fel történelmi tengeri összecsapásokat. A bemutató után a vizet az aréna alatti csatornákon keresztül vezették el. A később kiépített falazott hypogeum azonban már lehetetlenné tette az aréna ilyen módon történő elárasztását.
A játékok gyakran napkeltétől napnyugtáig tartottak, ezért a nyári hőség komoly problémát jelentett. A nézőteret egy hatalmas, velariumnak nevezett, mozgatható vászontetővel árnyékolták be, miközben maga az aréna fedetlen maradt. A szerkezetet az épület felső részén rögzített 240 árbóc tartotta. A vászon különálló részeit kötelek, csigák és csörlők segítségével mozgatták, így az egész rendszer működtetéséhez legalább 240 ember összehangolt munkájára lehetett szükség. A Colosseum látványosságai mögött tehát precíz szervezés és emberek százainak összehangolt munkája állt, hogy az arénában minden a megfelelő pillanatban történjen.
Olvasd el ezt is!