Abid Chishti 1165/Shutterstock
  ●  Utazás

Se áram, se térerő a faluban, ahol a hűtőszekrényt sem ismerik

Kilenc óra egy mindössze 25 kilométeres úton – ennyi időbe is telhet eljutni a Kaukázus hegyei között megbújó azerbajdzsáni faluba. Köhnə Suvagilben se áram, se térerő nincs, a hűtőt hideg forrásvíz helyettesíti, a húst pedig szárítással tartósítják. Az elszigetelt település egyik idős házaspárjának mindennapjaiba bepillantva egy olyan életformát ismerhetünk meg, amely máshol már szinte teljesen eltűnt.

Azerbajdzsán északnyugati részén, a Nagy-Kaukázus déli lejtőin fekszik Zaqatala térsége, ahol évszázadok óta több népcsoport, köztük avarok és cahurok élnek. A hegyvidéki közösségek életét sokáig az állattartás, a földművelés és az évszakok váltakozása határozta meg. A térség egyik legnehezebben megközelíthető települése Köhnə Suvagil, ahová ma is gyakran folyómedreken keresztül vezet az út. Az elszigeteltség már évtizedekkel ezelőtt is megnehezítette az itt élők mindennapjait, a rendszeres áradások pedig tovább súlyosbították a helyzetet. Az 1950-es és 1960-as években végül a lakosság nagy része elköltözött, és egy alacsonyabban fekvő területen létrehozta az új Suvagilt. A régi település azonban továbbra is kötődik az itt élő családok életéhez, többek között nyári legelőként használják.

Az ide vezető, mintegy 25 kilométeres út megtétele akár nyolc-kilenc órát is igénybe vehet. Az erős sodrású hegyi patakok rendszeresen elmossák a járható szakaszokat.
Se áram, se térerő a faluban, ahol a hűtőszekrényt sem ismerik
Zaqatala, Azerbajdzsán
Fotó: Matyas Rehak/Shutterstock
Hűtőszekrény helyett néhány fokos forrásvíz

A régi hegyi házakban a modern háztartási berendezések helyét ma is hagyományos megoldások vehetik át. Az egyik otthonban például egy betonból kialakított tároló szolgál hűtőként, amelyen folyamatosan hideg hegyi forrásvíz áramlik keresztül. A víz hőmérséklete mindössze 3-4 Celsius-fok, így elektromos áram nélkül is hűvösen tartja a házi lekvárokat, befőtteket és más élelmiszereket. A szerkezet működéséhez nincs szükség motorra vagy hűtőközegre, a természetes vízáramlás biztosítja az alacsony hőmérsékletet.

Az elszigeteltség a kapcsolattartást is megnehezíti. A hegyek között nincs megfelelő mobiltelefonos lefedettség, a közeli városokból érkező hírek és az előre megrendelt élelmiszerek pedig gyakran a terepjáróval közlekedő szállítókkal jutnak el az itt tartózkodókhoz.

Se áram, se térerő a faluban, ahol a hűtőszekrényt sem ismerik
Zaqatala, Azerbajdzsán
Fotó: MehmetO/Shutterstock
Évszázados módszerekkel tartósítják az ételeket

Az áram nélküli életben az élelmiszerek hosszú távú tárolásának is nagy jelentősége van. A térségben hagyományosan sózással és szárítással tartósítják a húst, amely így később is felhasználható a főzéshez. Az egyik helyi fogás a surhullu, amely kézzel formázott, főtt tésztából és húsból készül. Az ételben gyakran a korábban megszárított, majd megfőzött hús kap szerepet. Elkészítése időigényes, a hozzávalók azonban a hegyvidéki élethez igazodnak. A közös étkezések a társas kapcsolatokban is fontos szerepet játszanak. A családok gyakran megosztják egymással az elkészített fogásokat, a szomszédok pedig egy-egy vacsora alkalmával gyűlnek össze.

Nyitókép: Illusztráció / Abid Chishti 1165/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!