Az 1944-ben született Baltazar Ushca mindössze 15 éves volt, amikor édesapja mellett maga is elkezdte a jégkitermelést. Akkoriban a hűtőszekrény még ritkaságnak számított a helyi háztartásokban, így a Chimborazo gleccsereiből kivágott természetes jég értékes árucikk volt – olvasható a drive.hu cikkében. A tömböket a környék piacaira, többek között Riobambába szállították. A hielero, vagyis jégkitermelő munkája komoly fizikai erőfeszítést követelt. Baltazar csákánnyal és lapáttal fejtette ki a jeget, majd a páramo száraz füvéből készült kötelekkel rögzítette a tömböket a teherhordó állatok hátára. Az évtizedek múlásával azonban a munka egyre nehezebbé vált. A Chimborazo gleccsereinek visszahúzódása miatt egyre magasabbra kellett kapaszkodni a jégért.
Baltazar több mint hatvan éven keresztül őrizte a hagyományt, mígnem egy 2015-ös lábtörés miatt fel kellett hagynia a munkával. 2024 októberében, 80 éves korában, egy otthoni balesetet követően hunyt el. Addigra azonban története messze túljutott Ecuador határain. Dokumentumfilmek és újságcikkek mutatták be különleges életét, 2017-ben pedig díszdoktori címmel ismerték el életútját és a hagyomány megőrzéséért végzett munkáját.
A tudását ráadásul sikerült továbbadnia is. Veje, Juan Ushca korábban többször elkísérte őt a Chimborazóra, így megtanulta a jég kitermelésének lépéseit és kiismerte a hegyi útvonalat. Baltazar sérülése után, 2016-ban Juan kezdett rendszeresen feljárni a gleccserhez, és azóta is folytatja a családi mesterséget.
Juan jelenleg hetente kétszer indul el Cuatro Esquinas településéről. A nagyjából 12 kilométeres út felfelé körülbelül négy órán át tart. Állandó társa Luis, a szamár, amelyet még kölyökként vásárolt, majd fokozatosan szoktatott hozzá a hegyi ösvényekhez. Útközben Juan a páramo száraz füvéből kötelet sodor, amellyel később a kitermelt jeget rögzíti.
4300-4400 méteres magasságban már nemcsak a hideg, hanem a ritkább levegő is megnehezíti a munkát. Az út utolsó szakasza havon és laza sziklákon keresztül vezet, míg végül körülbelül 4500 méteres magasságban eléri a jégmezőt. És csak ekkor kezdődik maga a munka.
Juan csákánnyal és lapáttal szabadítja ki a jeget, ami nagyjából 40 percig tart. Egyetlen kitermelt tömb körülbelül 27 kilogrammot nyom. A jeget páramofűbe csomagolja, majd Luis hátára erősíti. A lefelé vezető út körülbelül két és fél órát vesz igénybe.
Cuatro Esquinasba visszaérve a tömbök föld alatti tárolókba kerülnek, ahol akár 15 napig is megmaradhatnak. A Chimborazóról származó jégnek pedig ma is van felhasználási módja. Baltazar lánya és Juan felesége, Carmen a guanói helytörténeti múzeum előtt működő fagylaltos standjukon használja fel. Itt készül a hagyományos helados de paila: gyümölcslevet öntenek egy bronzedénybe, amelyet a jégen forgatnak egészen addig, amíg tartalma fagylaltszerű állagot nem kap.
Baltazar Ushcát sokáig a Chimborazo utolsó jégembereként emlegették. Halálával azonban végül mégsem ért véget a különleges mesterség története. Juan továbbra is hetente kétszer megteszi ugyanazt a hosszú utat a gleccserhez, életben tartva azt a hagyományt, amelyet apósa több mint hat évtizeden keresztül őrzött.
Olvasd el ezt is!