Az űrliftek koncepciója nem új, de egy ilyen szerkezet megépítése hihetetlenül nagy vállalkozás, éppen ezért eddig még ígéret szintjén sem sokan próbálkoztak ezzel. Pedig, ha megvalósulna, eléggé megkönnyítené az űrben való közlekedést – a Marsig tartó, jelenleg 6-8 hónapos utat például kezdetben 3-4 hónaposra, idővel pedig akár 40 naposra is lerövidíthetné. A japán székhelyű Obayashi Corporation bejelentette: rendelkezik a megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy belevágjon a projektbe.
A világ legmagasabb tornya, a Tokyo Skytree megépítéséről ismert Obayashi Corporation még 2012-ben jelentette be, hogy a 100 milliárd dolláros projektet 2025-ben kezdi meg, az űrlift pedig akár már 2050-ben működésbe léphet.
A Science Alert megkereste a bejelentést író Yoji Ishikawát, aki a vállalat jövőbeli technológiákat fejlesztő részlegének tagja, hogy megkérdezzék arról, hogyan halad a projekt.
Ishikawa szerint a vállalat valószínűleg nem kezdi meg jövőre az építkezést – jelenleg „kutatás-fejlesztéssel, tervezéssel, partnerségek kialakításával és promócióval” foglalkoznak.
Ez is érdekelhet! Videón a Hold sötét oldalát vizsgáló kínai űrszonda landolása
Az emberek és tárgyak űrbe juttatására ma használt egyetlen módszer, a rakéták alkalmazása rendkívül költséges. A NASA becslései szerint például a négy Artemis-holdmisszió kilövésenként 4,1 milliárd dollárba, közel 1,5 billió forintba kerül.
Ennek oka, hogy az űrbe jutáshoz sok üzemanyag kell, ez azonban rengeteg plusz súllyal jár, ami tovább növeli a szükséges üzemanyag mennyiségét. Egy űrlift esetében viszont sem rakétákra, sem üzemanyagra nincs szükség.
Egyes tervek szerint az űrliftek a rakományt napenergiával vagy mikrohullámokkal működtetett elektromágneses járművekkel juttatnák Föld körüli pályára.
Az Obayashi Corporation számára készített jelentésében Ishikawa azt írta, hogy az ilyen típusú űrliftek segítségével a rakomány űrbe történő szállításának költsége fontonként, nagyjából fél kilogrammonként 57 dollárra, 20 ezer forintra csökkenhetne.
Összehasonlításképp: a jelenleg legolcsóbbnak számító rakéta, a SpaceX Falcon 9-ese fontonként 1227 dollárba, 440 ezer forintba kerül.
Jelenleg az űrlift építésének legnagyobb akadálya az alapanyaghiány. Ha hagyományos alapanyagokból, például acélból készülne a szerkezet, akkor rendkívül vastagnak kéne lennie ahhoz, hogy ellenálljon a hatalmas feszültségnek. Ez viszont egy újabb problémát szül: a Földön nem létezik annyi acél, amennyi ehhez szükséges lenne.
Ajánljuk figyelmedbe! Az első kereskedelmi űrrepülőgép már csak az indítógomb megnyomására vár
Ishikawa szerint az Obayashi Corporation éppen ezért szén nanocsöveket használna. Ez az anyag sokkal könnyebb és kevésbé törékeny, mint az acél – azonban ebből is rengetegre lenne szükség. Bár nagyon erősek, a nanocsövek kifejezetten aprók is, átmérőjük a méter milliárdod része, ráadásul az eddig legyártott leghosszabb darab csak 60 centiméteres.
Márpedig ahhoz, hogy az űrlift elérje a geoszinkron pályát – vagyis azt a pályát, ahol a tárgyak szinkronban maradnak a Föld forgásával –, a nanocsöveknek legalább 35 ezer kilométer hosszúnak kéne lenniük.
Jelen állás szerint tehát úgy tűnik, hogy mind az építkezés 2025-ös kezdése, mind a 2050-es átadás nagyon optimista becslés volt a japán vállalat részéről – persze bármikor bekövetkezhet egy mindent megváltoztató tudományos áttörés.
