Azt már régóta tudjuk, hogy az űrutazás komoly hatással van az emberi testre – így az agyra is –, most azonban a kutatók egy nagyon érdekes aspektusból vizsgálták meg a kérdéskört.
A szóban forgó vizsgálat legfőképp arra koncentrált, hogy az űrutazás miként befolyásolja az agyban lévő folyadékot, az agyvizet.
Az agyvíz az agy négy kamrájának nevezett zsebeiben helyezkedik el, így védi a testünk egyik legfontosabb szervét. A folyadék emellett a sejtek hulladékának kimosásáért és a véráramból történő tápanyagellátásért is felel.
A Floridai Egyetem, a NASA Johnson Űrközpont és más amerikai intézmények szakemberei arra a megállapításra jutottak, hogy az agyvíz állapota és lehetséges változása leginkább az űrben töltött idő mennyiségével függ össze.
Ez is érdekelhet: Újabb bizarr teória: a Nemzetközi Űrállomás valójában a víz alatt van?
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kamrák tágulása az űrrepülés során a küldetés időtartamának növekedésével folytatódik
– írják Heather McGregor, a Floridai Egyetem idegkutatója és munkatársai a közzétett tanulmányukban.
A szakemberek a vizsgálat során érdekes megállapításokat tettek, ugyanis 30 űrhajós MRI-vizsgálatának alaposabb megfigyelése után rájöttek, minél hosszabb az űrben töltött idő, annál jobban tágulnak az agykamrák – azonban ez csak egy 6 hónapos időkorlátig igaz. Nagyon úgy tűnik, hogy a tágulás ekkor egyfajta „limitbe” ütközik.
A kutatók szerint az agykamrák megduzzadása egy úgynevezett kompenzációs mechanizmust eredményez az űrrepülés során, amely lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon az agy-gerincvelői folyadékban bekövetkező változásokhoz. A Földre visszatérve azonban az agyvíz eloszlása és nyomása visszatér a megszokotthoz. Ez viszont a legtöbbször 3 évet, vagy annál is több időt vehet igénybe.
Az asztronauták agya azonban nagyon úgy tűnik, hogy egy idő után alkalmazkodik a nem hétköznapi próbatételhez, ugyanis azoknál az alanyoknál, akiknél a küldetések között három évnél rövidebb szünet volt, a további utazásoknál ez a kamratágulás nem volt annyira szembetűnő.
A kutatócsoport szerint ilyenkor az agykamráknak nincs elég idejük arra, hogy összezsugorodjanak és visszaállítsák magukat, hogy képesek legyenek megbirkózni a folyadék növekedésével.
A szakemberek kiemelték, hogy a téma megfelelő körbejárásához még nagyon sok időre van szükség, azonban az ilyen vizsgálatok kulcsfontosságúak, ugyanis a napjainkban zajló űrforradalom miatt egyre több ember fog Föld körüli pályára – vagy akár távolabb – merészkedni.
Forrás: Science Alert
