Az űrutazás olykor óriási pusztítást végezhet az emberi testben. Földi környezetben fejlődtünk ki, több százmillió év alatt, ha pedig elveszítjük a földi környezetet, a dolgok kezdenek kissé félresiklani, és megannyi problémával kell szembenézniük az űrhajósoknak.
Az űrhajósoknál sok esetben csont- és izomsűrűség-csökkenés következik be. A túl sok folyadék az agyban látási problémákat okoz, gravitáció nélkül pedig a testnedvek szabadon lebeghetnek odabent. De kiderült, hogy a vizeléssel kapcsolatos problémák is felléphetnek, mivel a gravitáció nagyon fontos ahhoz, hogy érzékeljük, mikor kell pisilnünk – kezdi a Science Alert.
Ez is érdekelhet: Az űrben ragadt asztronauta, akit elfelejtett az országa
Az űrrepülés különösen groteszk hátulütője pedig az, hogy az asztronauták körme az EVA (extravehicular activity), közismertebb nevén űrséta végrehajtása után egyszerűen leesik. A szakkifejezés onycholysis azaz körömágy emelkedés, és úgy tűnik, hogy a problémának sokkal több köze van a légköri nyomáshoz, mint a gravitációhoz.
Az űrben nagyon-nagyon kicsi a környezeti nyomás, és ez nem tesz jót az emberi testnek. Annak érdekében, hogy az űrhajósok a lehető legnagyobb biztonságban legyenek az űrséták végrehajtása során, az űrruhának nyomás alatt kell lennie. Ezt a gikszert már korszerű szkafanderekkel sikerült megoldani, viszont amikor a kezekről van szó, ez még mindig problémássá válik.
A kézsérülések gyakoriak az űrhajósok azon körében, akik az űrhajón kívüli tevékenységre (EVA) készülnek. Amikor a kesztyűk nyomás alatt vannak, korlátozzák a mozgást és nyomáspontokat hoznak létre a feladatok során, ami néha fájdalmat, izomfáradtságot, horzsolásokat és esetenként súlyosabb sérüléseket, például körömágy emelkedést eredményez
– írta a Wyle Laboratories epidemiológusa, Jacqueline Charvat által vezetett csoport egy 2015-ös dokumentumban.
NASA / Getty Images Ahogy Charvat és csapata megjegyezte, úgy tűnt, hogy ez a kesztyű kialakításától függetlenül előfordul. És annak kiderítése, hogy pontosan mi okozza a problémát, meglepően nehéznek bizonyult.
2010-ben egy kutatócsoport 232 űrhajós által bejelentett kézsérülést vizsgált, és jelentős összefüggést talált az űrhajósok kézközépcsont ízületének szélessége és kerülete, valamint a sérülésveszély között.
A tanulmány szerint az űrkesztyűk korlátozzák ezeknek az ujjperceknek a mozgékonyságát, ami nagyobb nyomást gyakorol az ujjakra, ami csökkent véráramláshoz, szövetkárosodáshoz és onycholízishez vezet.
Ezek a kesztyűk meglehetősen összetettek. Legalább négy rétegből épülnek fel: a kényelmi réteg, amely közvetlenül érintkezik a bőrrel; egy nyomóhólyag réteg, amely felfúvódik és megmerevedik, amikor a kesztyű nyomás alá kerül; egy visszatartó réteg, amely ellensúlyozza a nyomóhólyag merevségét, hogy lehetővé tegye a mozgást; és a külső termikus mikrometeoroid ruharéteg, az űrruha külső bőre, amely megvédi viselőjét belülről.
Olvasd el ezt is! Az újonc űrhajósok agya még hónapokkal a visszatérés után is változásokat mutat
Hogy megpróbálják leszűkíteni az onycholízishez kapcsolódó kockázati tényezőket, a Boeingnél dolgozó Christopher Reid mérnök által vezetett csoport az űrhajósok onycholízis-sérüléseit tanulmányozta. Az év elején közzétett tanulmányuk 31 ilyen esetet vizsgált: 27-et a kiképzési gyakorlatok során tapasztalták, négyet az űrséták során, amelyekről 22 űrhajós számolt be.
Megállapították, hogy a kesztyű kialakítása igen jelentős szerepet játszott a problémában. A vizsgálatukban szereplő két kesztyűtípus közül az egyik a körömvesztés 8,5-szeres kockázatával járt együtt. A legtöbb sérülés a középső ujjat érte, és ezek a sérülések többnyire a női asztronautákat érintette.
Összességében az eredmények arra utalnak, hogy a kesztyű rossz illesztése lehet a hunyó, bár a NASA űrhajósai esetében a kesztyűket személyre szabottan igazítják minden egyes emberhez. A megoldás viszont úton lehet, mivel az új Artemis-űrruhák hamarosan elkészülnek.
