Könnyebb olyan másik univerzumokat elképzelni, ahol a miénktől eltérő fizikai törvények uralkodnak, és amelyekben emiatt nincs intelligens élet. Azon azonban meglepődnénk, ha kiderülne, hogy létezik olyan is, mint amelyben képesek voltunk kialakulni.
Bár a kozmikus történelmet magabiztosan vissza tudjuk követni az ősrobbanás utáni egy másodpercig, azt, hogy mi történt előtte, nehezebb felmérni. A gyorsítóink nem tudnak elég energiát előállítani ahhoz, hogy megismételjék az első nanoszekundumban uralkodó szélsőséges körülményeket. Pedig valószínűsíthető, hogy a másodpercnek ebben az első apró töredékében alakultak ki az univerzumunk legfontosabb jellemzői − írja Martin Rees a Conversation cikkében.
Ez is érdekelhet: Hogyan lett a semmiből ősrobbanás?
Az élet létezése egyesek szerint csak egy szerencsés véletlen egybeesés. Egy alternatív magyarázat szerint azonban multiverzumban élünk, amely különböző fizikai törvényekkel és az alapvető állandók értékeivel rendelkező tartományokat tartalmaz. Ezek közül néhánynak, statisztikailag nézve, életbarátnak kell lennie.
A legtöbb fizikus egyetért abban, hogy vannak olyan galaxisok, amelyeket soha nem láthatunk, és hogy ezek száma meghaladja az általunk megfigyelhetőekét. Ha elég messzire nyúlnának, akkor minden, amit valaha is el tudnánk képzelni, hogy megtörténik, újra és újra megismétlődhet.
Ez a hatalmas (és főként nem megfigyelhető) tartomány lenne az ősrobbanásunk utóhatása − és valószínűleg ugyanazok a fizikai törvények irányítanák, mint amelyek a világegyetem általunk megfigyelhető részein uralkodnak. De vajon a mi ősrobbanásunk volt az egyetlen?
Az infláció elmélete, amely szerint a korai univerzum keresztülment egy olyan időszakon, amikor a másodperc trilliomod másodpercenként megduplázódott, valódi megfigyelésekkel alátámasztott.
De a fizikusok, köztük Andrei Linde, kimutatták, hogy az ősrobbanások mindegyike egy új világegyetemet hozna létre.
Ha tovább olvasnál: A tudósok szerint létezhetnek párhuzamos univerzumok
Fotó: Shutterstock
A húrelmélet azt feltételezi, hogy az univerzumban minden apró, rezgő húrokból áll. Feltételezi azt is, hogy az általunk tapasztaltnál több dimenzió létezik. Ezek az extra dimenziók olyan sűrűn vannak egymás mellé tömörítve, hogy nem vesszük észre mindet. Az egyes tömörítési módok különböző mikrofizikai világegyetemeket hozhatnak létre.
Ha a fizikai valóság valóban ilyen, akkor van motivációnk arra, hogy további − más gravitációval, más fizikával rendelkező −, univerzumokat kutassunk, és megvizsgáljuk, milyen paraméterek tennék lehetővé a komplexitás kialakulását, és melyek vezetnének steril kozmoszokhoz.
Ez a kutatás jelenleg is folyik, és a legújabb eredmények szerint olyan univerzumokat is el lehet képzelni, amelyek még a miénknél is jobban kedveznek az életnek. A fizikai állandók „finomhangolása" azonban a legtöbbször halva született univerzumot eredményezne.
Először a kopernikuszi felismerés következett be, miszerint nem a Föld a Naprendszer középpontja. Aztán rájöttünk, hogy galaxisunkban több milliárd bolygórendszer van, és hogy megfigyelhető világegyetemünkben több milliárd galaxis van. Lehetséges tehát, hogy a mi megfigyelhető tartományunk egy sokkal nagyobb és valószínűleg sokszínűbb együttesnek egy parányi része?
Forrás: Science Alert
