silhouette photography of person

Egyes asztrobiológusok szerint az élet ritka, míg mások szerint gyakori az Univerzumban. Hogyan deríthetjük ki, hogy melyik nézet a helyes?


A Föld bolygón mindenütt van élet, ami évszázadok óta arra késztet bennünket, hogy azt feltételezzük, hogy más bolygókon is léteznie kell. És logikus, hogy néhány földönkívüli életforma intelligenssé fejlődött. Mégis, eddig nincs olyan bizonyítékunk a földönkívüli életre, amely megállná a helyét a tudomány vizsgálatban. Ezt a rejtélyt szokták Fermi-paradoxonnak vagy A nagy csendnek nevezni, amikor a technológiailag fejlett életre utalnak. Ha a földönkívüliek olyan nagy számban vannak jelen az Univerzumban, miért nem találkoztunk még velük? Az egyik válasz egy kicsit sötétebb, mint a többi. Lehet, hogy a bőség feltételezése téves. Peter Ward és Ron Brownlee a Washingtoni Egyetemről 2000-ben megjelent, nagy hatású Rare Earth című könyvükben azzal érveltek, hogy bolygónk természeti történelmét olyan sok véletlenszerű tényező határozta meg, hogy összességében a földi viszonyok máshol valószínűtlenek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrobiális élet ésszerű számú bolygón kialakulhat, de az összetett és intelligens élet kialakulása rendkívül valószínűtlen.

A Föld - és különösen a bolygónkon található geológiai és környezeti feltételek pontos kombinációja - egyedi, vagy majdnem egyedi, ahogyan Mozart is csak egy van. De ez nem jelenti azt, hogy nem létezhetnek más zenei stílusok. Tizenöt évvel a Ritka Föld után két kutató egy ellenhipotézissel állt elő, amelyet Kozmikus Állatkertnek neveztek el. Ahogyan a zenének is sokféle fajtája lehetséges, úgy az életnek is sokféle módja van arra, hogy a mikrobáktól a komplex makroszkopikus életformákig (amelyeket általában az állatokkal és növényekkel azonosítunk) fejlődjön. A két kutató kifejezetten azokat az evolúciós átmeneteket vizsgálták, amelyek a Földön az élet első megjelenése és az intelligens élet megjelenése között történtek. Megállapították, hogy e lépések közül sok többször, különböző biokémiai útvonalakat használva valósult meg. Például az intelligencia számos különböző fajban fejlődött ki a különböző nemzetségekben, a polipoktól a varjakon át a delfinekig. Arra a következtetésre jutottak, hogy ha az élet egyszer már létrejött, akkor végül komplex és jelentős méretűvé fejlődött, feltéve, hogy a bolygó elég sokáig lakható maradt.

Van azonban két fenntartás. Először is, bár nehéz olyan tudóst találni, aki szerint az élet keletkezése a Földön egyedülálló esemény volt, még mindig nem értjük jól, hogyan és hol keletkezett. Így nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy Wardnak és Brownlee-nak igaza van, és hogy egy meglehetősen üres Univerzumban élünk. A második fenntartás az, hogy a technológiailag fejlett élet valószínűleg csak egyszer fordult elő a bolygónkon. Még mindig küzdünk azzal, hogy megmagyarázzuk, miért az ember érte el ezt, és miért nem más faj. Mivel úgy gondoljuk, hogy itt csak egyszer történt meg, nehéz megbecsülni, hogy ez a döntő lépés mennyire lenne gyakori egy másik világban. Ha ez rendkívül nehéz, akkor lehet, hogy sok bolygó van, ahol állatok és növények élnek, de aligha van olyan bolygó, ahol űrhajók vagy rádióteleszkópok vannak, amelyek üzenetet küldhetnének nekünk. Ezért nevezték el a kutatók hipotézisüket Kozmikus Állatkertnek. Hogyan derül ki tehát, hogy melyik nézet a helyes? Az egyik megközelítés az, hogy a saját Naprendszerünkben keresünk életet. Számos olyan bolygó és hold van, ahol mikrobiális életet találhatunk, köztük a Mars, az Európa, az Enceladus, a Titán és még a Vénusz is.

Ha ezeken a helyeken mikrobákat fedeznénk fel - különösen, ha úgy tűnik, hogy a Földtől függetlenül keletkeztek -, az azt jelentené, hogy az élet gyakori az Univerzumban. Egyetlen csillagrendszeren belül két példát is találnánk. Ez önmagában azonban nem segítene különbséget tenni a Ritka Föld és a Kozmikus Állatkert hipotézisek között. Az egyetlen hely a Naprendszerünkben, ahol esélyünk lehet összetett, makroszkopikus életre, az Europa jeges kérge alatt, a felszín alatti óceánban lenne - vagyis ha az Europa óceánfenekén olyan hidrotermális nyílások vannak, amelyek képesek állati életet fenntartani, mint a Föld óceánjaiban. De ahhoz, hogy intelligens életet keressünk, minden bizonnyal messzebbre kell néznünk, a Naprendszeren kívüli bolygókra. Mostanáig nagyjából 5000-et fedeztünk fel, de a számuk hamarosan sokkal magasabb lesz az olyan új obszervatóriumok üzembe helyezésével, mint a James Webb Űrteleszkóp.

A jövőben még fejlettebb projektek, mint például a Star Shade, lehetővé teszik majd, hogy könnyebben elkülönítsük egy csillag fényét a bolygókétól. Ez nagy előrelépés lenne annak megítélésében, hogy egy exobolygó rendelkezik-e évszakos változásokkal, folyékony vízzel a felszínén, vagy más olyan jellemzőkkel, amelyek lakhatóvá tehetik. De még ez sem garantálná, hogy van élet - lehet, hogy soha nem is indult el, vagy ha igen, akkor egy csillagászati katasztrófa, például egy hatalmas becsapódás vagy egy közeli szupernóva-robbanás eltörölte. Mégis, az ilyen bolygók lesznek az elsődleges gyanúsítottak, amikor máshol keressük az életet. Olyan különleges szerves vegyületeket fogunk keresni, mint például a klorofill, amelyet csak élőlények állíthatnak elő nagy mennyiségben, vagy esetleg egy nagy biomassza (mondjuk egy esőerdő) jelét, amely mérhető környezeti paraméterek, például a hőmérséklet vagy a felhőeloszlás változását okozza, és így megkülönböztethető lenne egy csupasz, csak sziklákból és homokból álló tájtól.

Természetesen könnyebb dolgunk lenne, ha találnánk egy technológiailag fejlett civilizációt, amely rádió- vagy optikai jeleket bocsát ki, vagy olyan vegyületeket pumpál a légkörébe, amelyeket csak mesterségesen lehet létrehozni. Ha csak a saját bolygónkat nézzük - ahol a mikrobiális élet nagyjából 4 milliárd éve létezik, az állati élet nem több mint 1 milliárd éve, a technológiailag fejlett élet pedig alig több mint 100 éve -, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy kevésbé fejlett életet fogunk felfedezni más bolygókon. Az esélyek megbecslésére tett kísérletek, mint például a Biológiai Komplexitás Index vagy a Drake-egyenlet, általában nagyszámú olyan bolygót jósolnak, amelyeken komplex élet vagy technológiailag fejlett civilizáció található, de ezek a becslések nagyban függnek a bemeneti paraméterektől. Ezek többségéről pedig csak kevés ismeretünk van. Mégis, az élet megtalálásának esélye jó, ha képesek vagyunk a saját csillagszomszédságunkon kívülre, a galaxis távolabbi részeire is kitekinteni.

(Forrás: BigThink)

A figyelmetekbe ajánljuk