Becslések szerint kétbillió galaxis található a megfigyelhető univerzumban. A legtöbbjük már most is elérhetetlen, és a helyzet csak rosszabbodik.
Közel egy évszázad telt el azóta, hogy a tudósok először feltételezték, hogy az Univerzum tágul, és hogy minél távolabb van tőlünk egy galaxis, annál gyorsabban távolodik. Ez nem azért van, mert a galaxisok fizikailag távolodnak tőlünk, hanem azért, mert az Univerzum tele van gravitációsan kötött objektumokkal, és a tér szövete, amelyben ezek az objektumok tartózkodnak, tágul.
Ezt az 1920-as évektől kezdve uralkodó képet azonban nemrégiben felülvizsgálták. Mindössze 20 év telt el azóta, hogy először vettük észre, hogy ez a tágulás felgyorsul, és hogy az idő előrehaladtával az egyes galaxisok egyre gyorsabban távolodni látszanak tőlünk. Idővel elérhetetlenné válnak, még akkor is, ha fénysebességgel haladnánk feléjük.
Amikor kinézel egy csillagra, amelynek fénye 100 évnyi utazás után érkezik meg feléd, akkor egy 100 fényévre lévő csillagot látsz, mivel a fény sebessége véges. De amikor egy olyan galaxisra nézünk, amelynek fénye 100 millió évnyi utazás után érkezik felénk, akkor nem egy 100 millió fényévre lévő galaxist látunk. Inkább egy ennél jóval távolabbi galaxist! Minél hosszabb ideig tart egy foton útja egy távoli galaxistól a szemedig, annál nagyobb szerepet játszik az Univerzum tágulása, ami azt jelenti, hogy a legtávolabbi galaxisok még messzebb vannak, mint amennyi idő alatt a tőlük érkező fény eljutott.
Ha figyelembe vesszük, hogy a megfigyelhető univerzumunk mintegy 46 milliárd fényév sugarú, és hogy a tér minden régiója átlagosan ugyanannyi galaxist tartalmaz, mint a többi, ez azt jelenti, hogy az univerzumunkban lévő összes galaxisnak csak mintegy 6%-a érhető el jelenleg számunkra, még akkor is, ha ma elindulnánk, és fénysebességgel utaznánk.Ez azt is jelenti, hogy átlagosan húsz és hatvanezer csillag távolodik másodpercenként az elérhetőségből az elérhetetlenségbe. Az egy másodperccel ezelőtt kibocsátott fényük egy napon el fog érni minket, de az ebben a másodpercben kibocsátott fényük soha nem fog.
A mai világegyetemünkben lévő mintegy kétbillió galaxisnak csak mintegy 6%-a érhető el a Tejútrendszer szempontjából, és ez a szám egyre csökken. Ez azt is jelenti, hogy a megfigyelhető univerzumunkban lévő galaxisok 94%-a már az emberiség számára elérhetetlen a világegyetem sötét energia okozta felgyorsult tágulása miatt. Az idő előrehaladtával a helyi csoportunkon túli minden galaxis ugyanerre a sorsra jut. Hacsak nem fejlesztjük ki az intergalaktikus utazás képességét, és nem indulunk el más galaxiscsoportok és galaxishalmazok felé, az emberiség örökre itt ragad. Ahogy telik az idő, a képességünk, hogy akár csak jeleket küldjünk vagy fogadjunk arra, ami a nagy kozmikus óceánon túl van, el fog tűnni a szemünk elől.
(Forrás: BigThink)
