fűrészhal
Shutterstock

Ősi halak fosszíliája azt sugallja, hogy a fogak nem a száj belsejéből fejlődtek ki

Egy tanulmány szerint egyes halpikkelyek képesek komplex, fogszerű zománcot kialakítani a szájon kívül – erre most bizonyítékot is találtak.

A tudósok között két elmélet létezik arról, hogy honnan származnak a halak fogai: vagy a külső pikkelyekből fejlődtek ki (külső-belső hipotézis), vagy valahonnan a száj belsejéből (belső-külső hipotézis).

Most viszont az Ischyrhiza mira nevű halfaj – egy kihalt fűrészhal, amely körülbelül 65-100 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerikában – fosszíliáját tanulmányozó kutatók újabb bizonyítékokat találtak a kívülről befelé irányuló elképzelés alátámasztására – számol be a ScienceAlert a Journal of Anatomy. folyóiratban megjelent kutatás eredményeiről.

A ma fűrészhalakhoz hasonlóan az az Ischyrhiza mira halfajnak is csipkézett tüskék voltak az orrnyúlványuk körül, amelyek segítettek elriasztani a ragadozókat és táplálékszerzésben is hasznosnak bizonyult.

A kutatók úgy gondolják, hogy ezek a fűrésszerű , az úgynevezett rostrális fogak, a test többi részén lévő pikkelyek módosított változatai.

A rostrális fogazat és a pikkelyek közötti kapcsolat vizsgálatára tett kísérletük során a kutatócsoport az orrnyúlvány tüskéinek kemény zománcos külső rétegét elemezte – ám amit találtak, jelentősen eltért attól, amire számítottak.

Mint kiderült, az Ischyrhiza mira fogzománc szerkezete jelentősen összetettebb volt, mint a testpikkelyek zománcfelülete. A tanulmány szerint az ősi fűrészhalnak a fogazatának általános szerveződése hasonlított a modern cápafogak szerkezetéhez, amelyet már jól ismernek a kutatók.

Mindkét faj esetében a zománcrétegeken a fog felületére merőlegesen elhelyezkedő mikrokristályok „csomagolódnak" át. Ezek a különböző elhelyezkedések adják meg a cápafogak erejét és stresszállóságát, és úgy tűnik, ez az Ischyrhiza mira esetében is hasonló volt.

Bár nem lehetetlen, hogy ezek a pikkelyek és a fogak külön-külön alakították ki kötegelt mikroszerkezetüket, mégis több értelme van annak, ha az egyik a másik után jött – más szóval a kívülről befelé irányuló hipotézisnek nagyobb a valószínűsége a fogak kialakulásánál, állítják a kutatók.

Érdekes módon a kutatóknak egyébként nem állt szándékába a fogak evolúciós történetét vizsgálni, amikor a fogazat elemzésébe kezdtek, de eredményeik jelentős hatással lehetnek a jövőbeni tanulmányokra.


A figyelmetekbe ajánljuk