Egy japán kutatócsoport a High Energy Astrophysical Phenomena című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányában a II. típusú helyi és galaktikus szupernóvák (SNe) robbanásának megfigyelésére és esetleges előrejelzésére vonatkozó stratégiákat tárgyalja.
Ez a tanulmány hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan és mikor fordulhatnak elő szupernóvák az univerzumban.
De vajon mennyire fontos a szupernóvák észlelése, mielőtt azok ténylegesen bekövetkeznek?
Az én szemszögemből nézve két szempontból is fontos. Először is, bár tudjuk, hogy a szupernóvák (SNe) masszív csillagok halálát jelző robbanások, de az, hogy mi történik az életük vége felé, még mindig rejtély. Valójában az SN-ek előfutárai, amelyeket a közelmúlt megfigyelési munkái sugallnak, nem jósolhatók meg a csillagfejlődés standard elmélete alapján
– mondta Daichi Tsuna, a Tokiói Egyetem Korai Univerzum Kutatóközpontjának asztrofizikusa, a tanulmány vezető szerzője.
Tsuna szerint a dolgozatuk azt állítja, hogy a jövőbeni megfigyelésekkel alaposan megvizsgálhatják ezt az előfutárt, ami segíthet elmélyíteni a csillagfejlődéssel kapcsolatos ismereteiket és finomítani a meglévő elméleteket.
Emellet, egy SN-előfutár megtalálása lehetővé tenné egy közeljövőben bekövetkező szupernóva nagyon korai előrejelzését, és segítene meghosszabbítani a rendelkezésre álló időkeretet a több hírvivő (fény, neutrínók és gravitációs hullámok) megfigyelések koordinálásához.
A tanulmányhoz a kutatók a CHIPS (Complete History of Interaction-Powered Supernovae) nyílt forráskódot használták, hogy egy vörös szuperóriás csillag tömegkitöréséből származó kisülés elméleti modelljét létrehozzák.
Ez azért érdekes, mert a Betelguese-csillag – amelyről 2019-ben megfigyelték, hogy fényessége elhomályosult, és amely komoly vitákat váltott ki arról, hogy esetleg szupernóvává válhat – szintén egy vörös szuperóriás csillag.
Mint kiderült, a Betelguese élete végéhez közeledik, de egy 2021-es tanulmány szerint még 100 000 évig nem várható robbanás. De milyen következményekkel járhat ez a kutatás a Betelguese számára?
A Betelgeuse egy vörös szuperóriás, ami pontosan az a fajta csillag, amelyet ebben a tanulmányban vizsgáltunk. Így, ha a Betelgeuse nagyon hamar felrobbanna, akkor közvetlenül az SN előtt mutathatna ilyen előfutár-emissziót. Mivel a Betelgeuse nagyon közel van hozzánk, a neutrínódetektorok már napokkal az SN előtt megtalálhatják a kibocsátott neutrínókat. Ez azt jelenti, hogy multi-messenger csillagászatot végezhetünk még az szupernóva-robbanás előtt
– magyarázta Tsuna.
A tanulmány megállapításai szerint a kitörési fénygörbéket egy rövid, csak néhány napig tartó lökéshullám-impulzus táplálja, amelyet egy sokkal hosszabb, több száz napig tartó lehűlés követ.
Az alacsonyabb energiájú kitörések esetében ezt az időszakot egy halvány csúcsidőszak követi, amelyet az úgynevezett kötött burok visszahúzódása táplál.
A tanulmány azzal zárul, hogy az ilyen tömeges kitörési események „korai figyelmeztetésként szolgálhatnak egy közeli SN-re, ami fontos lesz a magösszeomlásos szupernóvák multi-messengeres vizsgálatai szempontjából".
Forrás: Science Alert
