A csillagászok most először gondolják úgy, hogy bizonyítékot találtak az egyik ilyen magányos galaxiscsillag halálára.
Az Univerzum nem egy kaotikus, szabad káosz. A csillagok többsége galaxisokba van kötve, amelyeket hatalmas, szinte elképzelhetetlen távolságok választanak el egymástól. A galaxisok közötti tér (az intergalaktikus tér) ritkán lakott, de nem teljesen üres; ott is találunk néha magányos csillagokat. A csillagászok most először gondolják úgy, hogy bizonyítékot találtak az egyik ilyen magányos galaxiscsillag halálára. Nem messze a Nagy Magellán-felhőtől, a Tejútrendszerrel együtt keringő szatellitgalaxistól egy rejtélyes és feltűnően takaros, rádióhullámokat sugárzó, az űrben lógó kört észleltek, amelyet J0624-6948-nak neveztek el. Ha ismerősen hangzik, annak oka van.
Az utóbbi időben a csillagászokat több rejtélyes, rádióhullámokat sugárzó űrkör, az úgynevezett Odd Radio Circles, azaz ORC-k zavarba ejtették. Miroslav Filipovic csillagász, az ausztráliai Nyugat-Sydney-i Egyetem csillagásza nem hagyta figyelmen kívül a hasonlóságot. Amikor eredetileg felfedezték ezt a majdnem tökéletesen kör alakú rádióobjektumot, azt hitték, hogy egy újabb ORC-ről van szó. De a további megfigyelések után világossá vált, hogy ez az objektum sokkal valószínűbb, hogy valami más. Az ORC-ket először a világ egyik legerősebb rádióteleszkópjával, az ausztráliai Australian Square Kilometre Array Pathfinderrel (ASKAP) fedezték fel.
Ezek az objektumok hatalmasnak és távolinak tűntek, több meghatározó jellemzővel, amelyek közül nem utolsósorban egy galaxis a holtpontban. A tudósok most úgy gondolják, hogy az ORC-k egy energetikai folyamat eredménye ezekben a központi galaxisokban, bár ennek a folyamatnak a pontos természete ismeretlen. Valószínű, hogy az ORC-k valójában gömbök. Az ok, amiért gyűrűknek tűnnek, a perspektíva miatt van: a széleken a látóirányunk mentén nagyobb a sugárzás sűrűsége. Mégis van néhány kulcsfontosságú különbség a J0624-6948 és az ORC-k között. A J0624-6948 esetében a nyilvánvaló központi galaxis hiánya nagy jelentőségű, de önmagában nem döntő.
A rádióemisszió spektrális indexe laposabb, mint az ORC-ké, és a J0624-6948 látszólagos mérete is más, nagyobb, mint a többi ORC-é. Filipovic és csapata többféle lehetőséget is mérlegelt, amelyek eredményeként egy, a megfigyeléseikhez hasonló objektumot kaphatnak. Ezek közé tartozott egy sokkal nagyobb ORC, valamint egy szuperfáklya, amely a galaktikus központhoz közeli csillagból ered, vagy egy távoli aktív szupermasszív fekete lyukból származó sugárnyalábok. Végül egy forgatókönyv emelkedett ki, amely a leginkább összhangban volt a megfigyelt jelenséggel.
A legvalószínűbb magyarázat szerint az objektum egy intergalaktikus szupernóva-maradvány, amely egy olyan felrobbant csillagnak köszönhető, amely a Nagy Magellán-felhő peremén tartózkodott, és amely egy Ia típusú, egydegenerált Ia típusú szupernóván ment keresztül, amely két, egymás körül keringő csillag robbanásával jár, magyarázza Filipovic. Amit ezután potenciálisan felfedeztek, az egy egyedülálló szupernóva maradványa, amely egy ritka, intergalaktikus környezetbe terjeszkedett, egy olyan környezetbe, amelyet nem vártakk egy ilyen objektumban.
Becsléseik szerint a kora körülbelül 2200 és 7100 év között lehet. Bár a szupernóva-maradványok nem szoktak ilyen szépen kör alakúak lenni, ez nem lenne példa nélküli. Egy maroknyi hasonló példát, mint például a Nagy Magellán-felhőben található SN 1987A lenyűgöző szem alakú objektumot dokumentáltak már. Ha a tudósoknak igazuk van, a J0624-6948 lenne az első valaha azonosított intergalaktikus szupernóva-maradvány - egy buborékszerű, kifelé terjeszkedő kidobódó gömb. A kutatócsoport mérései szerint a Nagy Magellán-felhőhöz való kapcsolódás esetén a J0624-6948 átmérője mintegy 155 fényév lenne. A további megfigyelések segíthetnek a bizonytalanságok feloldásában.
(Forrás: ScienceAlert)
