A NASA és az Olasz Űrügynökség közös projektje, az Imaging X-Ray Polarimetry Explorer (IXPE) a Tejútrendszer egyik leghíresebb szupernóvájára szegezte tekintetét, ami nem más, mint a Cassiopeia A.
A 11 000 fényévnyire található csillag egy az 1690-es években feltehetően felrobbant csillag táguló maradványa, és nem véletlenül az egyik legjobban tanulmányozott objektum az univerzumban, hiszen felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtott a szupernóvákba. A Cassiopeia A több hullámhosszon bocsát ki fényt, beleértve a rádiós, optikai és természetesen a röntgensugárzást is. Sőt, a NASA másik röntgenobszervatóriumának, a Chandrának az első tudományos felvétele is a Cassiopeia A volt.
A Cassiopeia A-ban sok minden történik. Mielőtt elpusztult, az elődcsillag egy hatalmas objektum volt, amely, ahogy elfogyott az üzemanyaga, instabillá vált, és a külső rétegeit kilökve csillagkörüli anyagfelhőt hozott létre. Amikor a robbanás végül bekövetkezett, a lökéshullám nem az érintetlen űrbe, hanem egy viszonylag sűrű felhőbe hatolt.
