szupernúva

Rendkívül ritka, hogy egy csillagot közvetlenül a szupernóva felrobbanásakor láthatunk.


Szerencsére a Hubble Űrteleszkóp 2010-es megfigyelési adatainak archívumát átfésülő kutatók egy 11 milliárd évvel ezelőtti, robbanó csillagot láttak egy galaxishalmaz mögött megbújva − ez az első alkalom, hogy egy ilyen eseményt az univerzum ilyen korai szakaszából megfigyeltek.

Ez is érdekelhet: NASA Releases Hubble Images of Star Right as It Explodes (futurism.com)

Elég ritka, hogy egy szupernóvát nagyon korai stádiumban lehet észlelni, mert ez a szakasz nagyon rövid. Csak órákig vagy néhány napig tart, és könnyen el lehet téveszteni még egy közeli észlelés esetén is. Ugyanazon az expozíción a képek sorozatát láthatjuk - mint egy szupernóva több arcát

− mondta a NASA közleményében Wenlei Chen, a Nature című folyóiratban megjelent kísérő tanulmány vezető szerzője, a Minnesotai Egyetem Fizikai és Csillagászati Karának kutatója

A távoli szupernóvát a gravitációs lencsézésnek nevezett jelenségnek köszönhetően fedezték fel. Amikor egy galaxis gravitációja eltorzítja és felnagyítja a mögötte lévő fényt, lehetővé teszi, hogy a távcsövek olyan távoli objektumokat is megfigyeljenek, amelyek egyébként túl halványak lennének.

Ha tovább olvasnál: A kutatók soha nem látott módon figyelték meg két csillag összeütközését

Meglepő módon a torzítás még a vártnál is nagyobb áldásnak bizonyult, mivel így több képet, vagyis „három arcot" sikerült egyszerre, különböző időszakokból rögzíteni. A szupernóva különböző pillanataiból származó fény különböző távolságokat tett meg a lencsézésen keresztül, és a lencsegalaxis hatalmas gravitációja miatt valójában lelassult, így a fény különböző „útvonalai" mind egyszerre érkeztek meg.

Ennek a pillanatnyi időzítésnek köszönhetően a kutatók meg tudták mérni a szupernóva lehűlési sebességét, és ki tudták számítani a csillag méretét a robbanás előtt. Úgy vélik, hogy a Napnál több mint 500-szor nagyobb vörös óriás volt.

A három különböző képen különböző színeket látunk. Megvan a hatalmas csillag, a mag összeomlik, lökéshullámot produkál, felmelegszik, majd egy hét alatt lehűlni látjuk. Szerintem ez valószínűleg az egyik legelképesztőbb dolog, amit valaha láttam

− mondta a közleményben Patrick Kelly, a tanulmány vezetője, a Minnesotai Egyetem Fizikai és Csillagászati Karának adjunktusa.

Forrás: Futurism

A figyelmetekbe ajánljuk