A mostani felfedezés egy amatőr csillagásznak, Seidji Ueda-nak köszönhető. A galaktikus nóvák az amatőrök egyik nagy kedvencei, mivel ez az egyik legfontosabb terület, ahol hozzájárulhatnak a valódi tudományos felfedezésekhez – az Amerikai Változó Csillagok Megfigyelőinek Szövetsége (AAVSO) 1911 óta a nóvák megfigyeléseinek és fénygörbéinek legfontosabb információs központja.
A legutóbbi felfedezés 2021. június 21-én történt, amikor egy galaktikus nóvát fedeztek fel, aminek hamarosan neve is lett: V1674 Herculis (a nóvát a Hercules csillagképben szúrták ki, innen a név).
A nóvák általában néhány napig vagy hétig érik el fényességük csúcsát, mielőtt elhalványulnak. A közelmúlt emlékezetes nóvái az ismerős csillagképeknek kifejezetten furcsa külsőt kölcsönözhetnek.
A Nova Herculis 2021 azonban meglepetést tartogatott:
a nóva tetőzött, +6-os magnitúdójú fényességgel világított, ami már szabad szemmel is látható, majd egyetlen nap alatt eltűnt. Huszonnégy órával a kitörése után a nóva százszorosára halványult, ami felülmúlja a Nova V838 Herculis (szintén a Herkulesben) 1991-ben felállított 3 napos rekordját.
A nóvák egy fehér törpéből és egy fősorozati csillagból vagy vörös óriásból álló kettőscsillagban bekövetkező robbanás, melynek során a nagyobb csillag főként hidrogént tartalmazó légköréből akkréciós korongon keresztül gáz áramlik a fehér törpe felszínére, a korong egyre nagyobb méretének megfelelően egyre gyorsabban. Amikor a felgyülemlő gáz elér egy bizonyos hőmérsékletet és nyomást, megindul benne a magfúzió, termonukleáris robbanás következik be.
Az ilyen nóvák többször is kitörhetnek, amit ismétlődő nóvának neveznek – idővel pedig szupernóvákká is alakulhatnak.
Sumner Starrfield csillagász szerint a most felrobbant fehér törpe „masszív és egyre nagyobb tömegű", és egy Ia (kimondva: „Egy a”) típusú szupernóva-robbanás felé tart, ami a fehér törpék végső robbanását jelenti. Mindez azért furcsa, mert a csillagász szerint a nóva sokkal kevesebb tömeget lövellt ki, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a fehér törpe felgyorsítsa és robbanást idézzen elő.
Még furcsább, hogy a Nova Herculis 501 másodperces „ingázást" mutat. A rezgés a röntgensugárzás spektrumában is látható, és a fényes és a halvány fényességű csillagok között is tartósan fennáll. Úgy tűnik, hogy ezt, valamint a nóva által a környező csillagközi közegbe kilövellt energiaszél változásait a fehér törpecsillag és kísérője keringési periódusa határozza meg.
A Nova Herculis becsült távolsága nagyjából 15 500 fényév, de a csillagászok továbbra is megfigyelik a rendszert, mivel még nem került nyugalmi állapotba. A Nova Herculis megfigyeléseit az arizonai Graham-hegyen található nagy binokuláris távcsővel, valamint annak több objektumot tartalmazó kettősével és PEPSI spektrográfjával végezték.
A nóvák tanulmányozása a „kozmológiai lítium-probléma", illetve a Napunkhoz hasonló, fémekben gazdag csillagok lítium-bőségének forrása felé is sokat segíthet.
Az elmélet – és a megfigyelések is – azt sugallják, hogy a klasszikus nóvák a lítiumtermelők a galaxisban. Régóta fennálló probléma volt, hogy miért van több lítium a Naphoz hasonló csillagokban, mint amennyit az ősrobbanás termelt. Ezért is lehet érdekes Nova Herculis, amelyet a kutatók szerint követni kell az univerzum és annak csillagainak megértése miatt.
