Most még több bizonyíték van arra, hogy az Orion csillagkép orránál elhelyezkedő bizarr csillagrendszerben található az ismert világegyetem legritkább bolygótípusa: az egyetlen, amely egyszerre három csillag körül kering.
A GW Orionis (vagy GW Ori) néven ismert csillagrendszer, amely a Földtől mintegy 1300 fényévre található, csábító célpontot jelent a tanulmányozáshoz, hiszen a három egymásba fészkelt poros, narancssárga gyűrűvel a rendszer szó szerint úgy néz ki, mint egy óriási bikaszem az égen.
Ennek a bikaszemnek a közepén három csillag él: kettő szoros kettős pályán kering egymással, míg a harmadik széles körben kavarog a másik kettő körül.
A hármas csillagrendszerek ritkák a kozmoszban, de a GW Ori még furcsább lesz, minél közelebbről vizsgálják a csillagászok. A The Astrophysical Journal Letters című folyóiratban 2020-ban megjelent tanulmányban a kutatók a chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) teleszkóppal közelebbről is megnézték a GW Ori-t, és felfedezték, hogy a rendszer három porgyűrűje valójában rosszul áll egymáshoz képest, a legbelső gyűrű pedig vadul imbolyog a pályáján.
A kutatócsoport azt javasolta, hogy egy fiatal bolygó, vagy annak a jelei felboríthatják a GW Ori bonyolult hármas gyűrűs elrendezésének gravitációs egyensúlyát. Ha az észlelés beigazolódik, ez lenne az első hármas napbolygó (vagy "circumtriple" bolygó ) az ismert világegyetemben.
A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban szeptember 17-én megjelent tanulmány újabb bizonyítékot szolgáltat e ritka bolygó létezésére. A tanulmány szerzői 3D-s szimulációkat végeztek, hogy modellezzék, hogyan alakulhattak ki a csillagrendszer gyűrűinek rejtélyes rései, az univerzum más részein máshol található porgyűrűk (vagy "protoplanetáris korongok") megfigyelései alapján.
A csapat két hipotézist vizsgált: a GW Ori gyűrűinek törése a rendszer középpontjában lévő három forgó csillag által kifejtett nyomaték miatt alakult ki, vagy a törés akkor jelent meg, amikor egy bolygó alakult ki az egyik gyűrűn belül.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyűrűkben nincs elég turbulencia ahhoz, hogy a csillagok által okozott nyomaték elmélete működjön. A modellek inkább azt sugallják, hogy egy hatalmas, Jupiter méretű bolygó - vagy talán több bolygó - jelenléte a valószínűbb magyarázat a gyűrűk furcsa alakjára és viselkedésére.
