Olyan csillagokat kaptak lencsevégre tudósok galaxisunk peremén, amelyek a vártnál lassabban mozogtak. A jelenség csak azzal magyarázható, hogy a sötét anyagról alkotott mai tudományos nézet nem helyes, így pontosításra szorul.
Ha nem létezne a sötét anyagnak nevezett jelenség – és az általa nyújtott gravitációs hatás – a csillagok annál lassabbak lennének, minél távolabb keringenek a galaxis középpontjától. Ehelyett azonban az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején Vera Rubin és Kent Ford csillagászok észrevették, hogy a galaxisok forgási görbéi laposak. Más szóval a csillagok keringési mozgása nem csökkent a távolsággal.
Ezt is olvasd el! 5 tény, ami bizonyítja, hogy a rejtélyes sötét anyag létezik
A tudósok szerint ennek magyarázata az, hogy a galaxisok sötét anyag hálókban záródnak. Úgy gondolják, hogy ezek a galaxis középpontjában a legsűrűbbek, a csillagokat pedig a sötét anyag gravitációja tartja mozgásban.
Fotó: Yong Chuan Tan /Unsplash
2019-ben Anna-Christina Eilers, az MIT munkatársa vezette azt a kutatócsoportot, amely az Európai Űrügynökség Gaia csillagmérőjének segítségével feltérképezte a galaktikus középponttól 80 ezer fényévre lévő csillagok keringési sebességét. Ekkor még a csillagászok – a várakozásoknak megfelelően – lapos forgási görbét találtak.
A legújabb eredmények azonban – amikor is a Gaia méréseit kombinálták az APOGEE obszervatórium űrteleszkópjainak eredményeivel, amivel minden eddiginél messzebbre, közel 100 ezer fényévre elláttak – már változást tapasztaltak a keringési pályákban.
Amin igazán meglepődtünk, az az volt, hogy ez a görbe egy bizonyos távolságig lapos maradt, aztán viszont elkezdett megzuhanni. Ez azt jelenti, hogy a külső csillagok a vártnál kicsit lassabban forognak, ami nagyon meglepő eredmény
– fejtette kiLina Necib az MIT fizikusa.
Ez is érdekelhet: Fogják a fejüket a NASA tudósai: olyan fényes egy kozmikus objektum, hogy ellentmond a fizika törvényeinek
A keringési sebesség csökkenése ezeken a távolságokon arra utal, hogy a vártnál kevesebb sötét anyag van galaxisunk középpontjában. A kutatócsoport úgy írja le a galaxis sötét anyagból álló halóját, mintha azt kimagozták volna, valahogy úgy, mint egy almát.
A kutatócsapat szerint nincs akkora gravitációs ereje a középpontban sűrűsödő sötét anyagnak, ami elég lenne ahhoz, hogy egészen 100 ezer fényévig elérjen, és a csillagokat ugyanolyan sebességgel mozgásban tartsa.
Necib izgalmasnak írta le kutatásaik eredményét és szerinte az lehet a következő lépés, hogy nagy felbontású számítógépes szimulációkkal lemodellezik a sötét anyag különböző eloszlásait a galaxisunkon belül. Ebből láthatóvá válhatna, melyik adja vissza legjobban a csökkenő forgási görbét.
A galaxisképződés modelljeit ezután aszerint is elemezhetik majd a kutatók, hogy a Tejútrendszer hogyan jutott el a sötét anyag sajátos, magos eloszlásához – és hogy más galaxisok miért nem tettek így.
