Ezek az elsöprő fényességű objektumok régóta fejtörést okoznak a csillagászoknak, mostani felfedezésük pedig a szokásosnál is fényesebb legalábbis úgy tűnik, hogy 500-szorosan meghaladják az úgynevezett Eddington-határt, amely korlátozza, hogy egy objektum milyen fényes lehet a tömege alapján.
Sok tudós azonban ezt egyszerűen optikai csalódásnak könyvelte el. A The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent tanulmányban a csillagászok a NASA nukleáris spektroszkópiai telefonrendszere (NuSTAR) segítségével megfigyelték az M82 X-2 jelű, a Napnál tízmilliószor fényesebb ULX-et.
Az Eddington-határ vagy Eddington-féle kritikus fényesség a masszív, nagy tömegű csillagok egyik jellegzetes mérőszáma.
Ez is érdekelhet:Többen is videóra vettek egy rejtélyes, zöld tűzgömböt – a tudósok sem értik a jelenséget
Sőt, úgy vélik, hogy felfedezték a bámulatos fényességük mögött álló mechanizmust: a mágneses mezők olyan erősek, hogy laboratóriumban lehetetlen reprodukálni őket.
Ezek a megfigyelések lehetővé teszik számunkra, hogy lássuk ezeknek a hihetetlenül erős mágneses mezőknek a hatásait, amelyeket a jelenlegi technológiával soha nem tudnánk reprodukálni a Földön
– mondta Matteo Bachetti, az olaszországi Cagliari Csillagászati Obszervatórium asztrofizikusa.
De mi egészen pontosan az Eddington-határ? Dióhéjban ez a határérték egy kényes egyensúlyt ír le egy objektum fényt kibocsátó sugárzásának kifelé irányuló nyomása és a gravitáció befelé irányuló vonzása között, mint például egy csillag esetében. Ha elég fényes, akkor a kifelé irányuló fényfotonok ténylegesen felülkerekedhetnek az objektum gravitációján, megakadályozva, hogy az idegen anyagot a pályájára húzza.
A csillagászok korábban úgy gondolták, hogy az ULX-ek olyan fekete lyukak, amelyek elég gázzal és porral vették körül magukat, amelyek idővel fokozatosan felmelegedtek, és végül fényt sugároztak. Ezzel a magyarázattal pedig elkerülhető lett volna az Eddington-határérték megsértése.
2014-ben azonban felfedezték, hogy az M82 X-2 valójában egy neutroncsillag, egy egykor hatalmas csillag hihetetlenül sűrű magja, amely fekete lyuk kialakulása nélkül omlott össze önmagában. Az univerzum legsűrűbb objektumai közé tartozó neutroncsillagok gravitációs ereje 100 trilliószor erősebb, mint a Földé.
Ehelyett tehát az ULX fényét a neutroncsillag felszínére óránként több millió kilométeres sebességgel becsapódó gázok és por okozhatja. A NASA szerint egy ilyen csillagba becsapódó, mályvacukor méretű objektum ezer hidrogénbomba energiáját szabadítaná fel.
Tanulmányukhoz a csillagászok megállapították, hogy az M82 X-2 évente körülbelül 1,5 földtömegnyi anyagot szív el egy szomszédos csillagból, ami eszméletlenül sok. Néhány ügyes számítással úgy becsülték, hogy mindez a neutroncsillag felszínét bombázó tömeg elég fényes lenne ahhoz, hogy megfeleljen az ULX valós fényességének, ami azt bizonyítja, hogy valóban meghaladja az Eddington-határt.
Olvasd el ezt is!5 tény, ami bizonyítja, hogy a rejtélyes sötét anyag létezik
De bármi is legyen az ok, a csillagászok legalább bőséges bizonyítékkal rendelkeznek arra, hogy az Eddington-határértéket átlépik. Azonban csak további megfigyelésekkel tudják majd igazolni az ULX-ek egészére vonatkozó megállapításaikat.
Ez a csillagászat szépsége. Nem igazán tudunk kísérleteket felállítani, hogy gyors válaszokat kapjunk. Meg kell várnunk, hogy az univerzum megmutassa nekünk a titkait.
– mondta Bachetti.
