A kínaiak marsjárója, a Zhurong még 2021-ben landolt a Marson; az eltelt időszakban rengeteg új információt megtudhattunk a vörös bolygóról, például azt is, hogy sokkal nedvesebb volt a felszíne, mint azt eddig gondoltuk: valószínűleg 3 milliárd évvel ezelőttig folyékony víz volt a bolygón.
Most a Kínai Tudományos Akadémia Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumának tudósai Li Chunlai vezetésével a rover műszereinek segítségével, valamint a kínai Tianwen-1 marsi űrszonda nagy felbontású megfigyeléseivel közelebbről megnézte a 3300 kilométer átmérőjű Utopia Planitia nevű, dűnékkel borított területét, amely a Naprendszer legnagyobb medencéje.
A dűnék félhold alakja több százezer év alatt erodálódott, és a dűnemezők tetején hosszú, sötét gerincek, úgynevezett keresztirányú eolikus gerincek (TAR) alakultak ki, de nyilvánvalóan más szögben, mint a szél által fújt dűnék. A TAR-okat több helyen is megfigyelték a Marson, de a bolygó szeleit figyelő modellek eddig nem tudták megmagyarázni, hogyan alakulhattak ki a jellegzetes formák, írja a Space.com.
Ez is érdekelhet: A NASA megerősítette: tó és folyó is volt a Mars felszínén
Példa keresztirányú eolikus gerincekre (TAR-okra) a Marson – ebben az esetben a NASA Mars Reconnaissance Orbiter készüléke fotózott a bolygó „sötét foltján", a Syrtis Major közelében
NASA/JPL–Caltech/Arizonai Egyetem
A vizsgálatok során a Zhurong viszont megállapította, hogy a TAR-okat alkotó sötétebb anyag alatt ott van egy világosabb anyag is a felszínen. A Tianwen-1 a Mars körül 2262 fényes dűnét figyelt meg, és a tetejükön becsapódott kráterek száma alapján a kutatócsoport becslése szerint a dűnék 2,1 millió és 400 ezer évvel ezelőtt keletkezhettek. Mindez a kutatók szerint azt jelenti, hogy a sötét TAR-oknak az elmúlt 400 ezer évben kellett kialakulnia a dűnék tetején
A dátumok egybeesnek a Mars utolsó nagy jégkorszakának kezdetével és végével. Az, hogy a TAR-ok a dűnéktől eltérő szögben alakultak ki, azt jelenti, hogy a szél iránya az alsó középső szélességi körökben a jégkorszak végével megváltozott – írják a kutatók a Nature folyóiratban megjelent tanulmányban.
A jégkorszak a Mars forgási szögének a Milanković-ciklusok által előidézett változásai miatt kezdődött és ért véget. Ezek a ciklusok a bolygó forgástengelyének a pályája síkjához viszonyított időszakos elmozdulását jelentik, amelyet a Nap, a Jupiter és a többi bolygó gravitációja, valamint a bolygó pályájának alakja és precessziója okoz.
Olvasd el ezt is! A Mars legnagyobb holdja hamarosan darabjaira szakad
A Földön és a Marson is tapasztalhatók ezek a ciklusok, amelyek megfelelnek az éghajlati változásoknak: a Mars esetében a forgási szöge (érthetőbben: ferdesége - a szerk.) 2,1 millió és 400 000 évvel ezelőtt 15 fok és 35 fok között változott, ami az éghajlatára is hatással volt. Ma a Mars ferdeségének mértéke körülbelül 25 fok.
A kutatók szerint a jégkorszak a Marson nem egészen olyan volt, mint a Földön. Jellemzően a marsi jégkorszakok során a pólusoknál melegebb a hőmérséklet, a vízgőz és a por pedig a középső szélességek felé mozog, ahol lerakódik.
Az utolsó jégkorszak során ez a víz és por egy méter vastag réteget képezett, amely a 60. szélességi foktól lefelé nélhány helyen még mindig a felszín alatt van, a 60. szélességi fok felett pedig szinte mindenhol megtalálható.
A Mars jelenlegi geológiai korszakát amazóniai korszaknak nevezik, amely 3,55 és 1,88 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, a kutatók szerint az amazóniai éghajlat megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a jelenlegi marsi táj felépítését, az illékony anyagtartalékokat és a légkör állapotát, hogy ezeket a megfigyeléseket és aktív folyamatokat a Mars ősi éghajlatának modelljeivel kapcsolatba hozhassák.
A Mars jelenlegi éghajlatának megfigyelései segíthetnek a marsi éghajlat és tájfejlődés fizikai modelljeinek finomításában, sőt új paradigmák kialakításában is
– mondta Li, a tanulmány vezető szerzője a közleményben.
