Egy új kutatás szerint a dél-amerikai vadászó-gyűjtögetők már azelőtt rókákat tarthattak háziállatként, hogy egyáltalán kutyákkal találkoztak volna. Erre a jelenségre szolgáltat bizonyítékot egy 1500 éves temetkezési hely Patagóniában, ahol egy embert közvetlenül egy róka mellé temettek el, írja az IFLScience.
Az eredetileg 1991-ben felfedezett, Argentínában fekvő Cañada Seca nevű lelőhely egy vadászó-gyűjtögető közösség legalább 24 tagjának maradványait tartalmazza. Az egyik sírgödörben a kutatók egy ismeretlen kutyaféle csontjait azonosították, de az állat és a mellé temetett ember közötti kapcsolat mindeddig bizonytalan maradt.
Ez is érdekelhet! Meddig élhet a kutyád? Egy új tanulmány szerint a fajtájától is függ
A rejtély tisztázása érdekében egy új tanulmány szerzői alapos vizsgálatokat végeztek az ősi csontokon. Ennek köszönhetően sikerült felfedniük, hogy az állat egy mára már kihalt rókafajhoz, a Dusicyon avushoz tartozott, amely körülbelül 500 évvel ezelőttig volt jelen Dél-Amerikában.
Így nézhetett ki a Dusicyon avus
Fotó: Wikimedia Commons
Ami ennél is fontosabb: a tanulmány rávilágít a különös temetés társadalmi hátterére. A rókák csontjaiban található szén- és nitrogénizotópok vizsgálata során ugyanis kiderült, hogy az állat az emberhez hasonló étrenddel élt, amely jóval több növényből és kevesebb húsból állt, mint amennyit egy vadon élő róka általában fogyaszt.
A kutatók szerint ez a rendszerszerű táplálkozás arra utal, hogy a róka valószínűleg a vadászó-gyűjtögetők társa vagy háziállata volt.
Ajánljuk figyelmedbe! Újabb kutatás bizonyítja, hogy a kutyák jobban értenek minket, mint azt eddig gondoltuk
A tanulmány szerzői szerint egyértelműen a közösséghez való erős kötődése lehetett az elsődleges oka annak, hogy a rókát közös sírba temették egy emberrel. Ezt a következtetést tovább erősíti az állat csontjainak radiokarbonos kormeghatározása, amely kimutatta, hogy teste nagyjából ugyanakkor került a sírba, mint emberi társáé.
