A kínai tengerparti településekről megkérdezett mindössze három ember számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben látta a dugongot.
Kutatók kihaltnak nyilvánítottak egy, a lamantinokkal rokon emlőst - amely állítólag a sellőkről és szirénekről szóló ősi meséket ihlette Kínában. A világ más részein még létezik, de hasonló veszélyek fenyegetik. Az óceán legszelídebb óriásaként ismert dugong lassú, nyugodt viselkedése valószínűleg sebezhetővé tette a túlhalászással és a hajózási balesetekkel szemben.
A dugong valószínűsíthető eltűnése Kínában pusztító veszteség. A ZSL és a Kínai Tudományos Akadémia tudósai áttekintették az összes történelmi adatot arról, hogy korábban hol találtak dugongokat Kínában. Megállapították, hogy 2000 óta nem volt tudósok által igazolt észlelés. Emellett a kutatók a civil tudományhoz fordultak, hogy megkérdezzenek 788 közösségi tagot, akik az azonosított tengerparti régiókban élnek, hogy megállapítsák, mikor láttak utoljára egyet a helyiek.
A lakosok átlagosan 23 éve nem láttak dugongot. Az elmúlt öt évben mindössze hárman láttak egyet. Ez arra késztette a kutatókat, hogy a dugongot funkcionálisan kihaltnak nyilvánítsák - ami azt jelenti, hogy már nem életképes, hogy fenntartsa magát. A dugong a tengerek egyedülálló szereplője. Közel fél tonnás súlyával az egyetlen vegetáriánus tengeri emlős.
Megjelenésében és viselkedésében a lamantinhoz hasonló, de bálnaszerű farkával megkülönbözteti magát, szelíd - látszólag jóindulatú - természete miatt egyesek úgy vélik, hogy ő ihlette a sellőkről szóló ősi tengerészmeséket. Sajnos a kínai partokhoz közeli élőhelye miatt a 20. században kiszolgáltatottá vált a vadászoknak, akik bőréért, csontjaiért és húsáért keresték az állatot.
A populáció jelentős csökkenése után a kínai államtanács 1988-ban a dugongokat a nemzeti védett állatok közé sorolta. A kutatók azonban úgy vélik, hogy élőhelyének folyamatos pusztulása - beleértve a táplálékul szolgáló tengeri fűágyak hiányát - a populáció gyors összeomlását okozta.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának becslései szerint a tengeri fű élőhelyének 7%-a vész el világszerte évente az ipari és mezőgazdasági szennyezés, a part menti fejlesztések, a szabályozatlan halászat és az éghajlatváltozás miatt. A faj a világ 37 másik trópusi régiójában - különösen az Indiai- és a Csendes-óceán nyugati részének sekély part menti vizeiben - is megtalálható, de a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a veszélyeztetett kategóriába tartozik.
(Forrás: BBC)