A történelem nagy részében éjszakánként kétszer aludtak az emberek – mi változott mára?
A megszakítás nélküli, nyolcórás alvás viszonylag új jelenség. A történeti források szerint az emberek évszázadokon át két szakaszban pihentek éjszakánként – és ez a ritmus biológiailag ma sem idegen tőlünk.
A preindusztriális társadalmakban az éjszaka nem egyetlen, összefüggő alvásblokkból állt. A korabeli levelek, naplók és irodalmi művek két jól elkülöníthető szakaszt említenek: az úgynevezett első és második alvást. Az emberek napnyugta után tértek nyugovóra, néhány órát aludtak, majd éjfél körül természetes módon felébredtek. Ez az akár egyórás ébrenléti időszak nem számított rendellenesnek. Ezt követően visszatértek az ágyba, és hajnalig tartott a második alvás.
Az éjszaka ilyen módon strukturált ritmust kapott. Az ébredés nem inszomniát jelentett, hanem a nap rendjének részét: tüzet igazítottak, ellenőrizték az állatokat, imádkoztak, olvastak vagy csendesen beszélgettek. Már az ókori irodalomban is találunk utalásokat az éjszaka közepén bekövetkező ébredésre: Homérosz és Vergilius művei is említenek olyan órát, amely az első alvási szakaszt zárja le.
A változás az elmúlt két évszázadban következett be. Az olajlámpák, majd a gázvilágítás és az elektromos fény fokozatosan kitolta az ébren töltött esték idejét. A mesterséges fény a napirendet és a biológiánkat is áthangolta: az esti fény csökkenti a melatonin termelődését, késlelteti az elalvást, és eltolja a cirkadián ritmust. Az ipari forradalom egységesebb munkarendet és egybefüggő pihenési blokkot követelt. A 20. század elejére a két alvás helyét átvette a megszakítás nélküli, ideálisnak tekintett nyolc óra.
A laboratóriumi alvásvizsgálatok azonban árnyalják a képet. Olyan kísérletekben, ahol hosszú téli éjszakákat modelleznek mesterséges fény és órák nélkül, a résztvevők gyakran spontán módon térnek vissza a kétfázisú alváshoz, egy nyugodt éjféli ébredéssel. Egy 2017-es kutatás Madagaszkáron, egy áramellátás nélküli, mezőgazdaságból élő közösségben szintén azt találta, hogy az emberek többsége két szakaszban alszik.
Ahogy a ScienceAlert is kiemeli, a fény az időérzékelést is befolyásolja. Gyenge fényviszonyok között az idő hosszabbnak tűnhet, különösen azoknál, akik lehangoltabb pszichés állapotban vannak. A hajnali háromkor történő ébredés ezért sokak számára aggasztó élmény: a csendben a percek megnyúlnak, a figyelem az órára irányul.
Az alvásszakértők szerint a rövid éjszakai ébredések önmagukban nem kórosak. A kognitív viselkedésterápia álmatlanság esetén azt javasolja, hogyha húsz perc után sem jön álom a szemünkre, érdemes felkelni, halvány fényben csendes tevékenységet végezni, majd álmosan visszatérni az ágyba. A hangsúly nem a teljes kontrollon, hanem a nyugodt hozzáálláson van.
Olvasd el ezt is!