1958. december 30-án Cecil Kelley egy plutóniumfeldolgozó üzemben dolgozott az amerikai Los Alamosban, amikor egy váratlan nukleáris láncreakció következtében rendkívül nagy sugárdózis érte. A 38 éves férfi kevesebb mint 35 órával később meghalt. Az esetről készült orvosi feljegyzések különösen részletes képet adnak a súlyos sugárbetegség lefolyásáról.
Az ionizáló sugárzás a szervezetbe jutva károsíthatja a sejtek DNS-ét, közvetlenül vagy a vízmolekulákból keletkező reaktív részecskék révén. Ha a károsodás túl nagy, a sejtek elpusztulhatnak, vagy elveszíthetik osztódási képességüket. Rendkívül magas sugárdózis esetén már az első percekben jelentkezhet a hányinger, zavartság, izomgyengeség és eszméletvesztés is. Kelley a baleset után összeesett, majd erős remegés és hányás lépett fel nála.
Az első órában bőre kivörösödött, végtagjai megduzzadtak, vérnyomása pedig veszélyesen alacsonyra zuhant. A sugárzás ekkorra súlyosan károsította az erek és más szövetek működését.
A rendkívüli sugárterhelés az emésztőrendszert is megtámadja. A bélfal sejtjei gyorsan megújulnak, ezért különösen érzékenyek a sugárzásra. Súlyos károsodásuk később folyadékvesztéshez, fertőzésekhez és a bél védőfunkciójának megszűnéséhez vezethet. A legnagyobb dózisok esetében azonban már korábban kialakulhat életveszélyes keringési és idegrendszeri összeomlás.
Kelley állapota a második napon rohamosan romlott. Hasi fájdalmai egyre elviselhetetlenebbé váltak, erősen verejtékezett, bőre hamuszürkévé változott, pulzusa pedig szabálytalanná vált. A rendkívüli sugárterhelés végül a keringési rendszer összeomlásához vezetett.
A férfi végül 1959. január 1-jén hajnalban meghalt.
A tragédia jól szemlélteti, milyen pusztító következményei lehetnek a rendkívül nagy sugárdózisnak. A sejtek károsodása és a szervek működésének összeomlása között akár többórás késés is lehet, miközben az átmeneti tünetmentesség hamis reményt kelthet.
Olvasd el ezt is!