egy polip a tenger mélyén
Fotó: Shutterstock

Most már talán értjük, miért kergetik saját magukat halálba a polipanyák

Nehéz nem szeretni a polipokat: bár kissé bizarr kinézetűek, rendkívül intelligensek és sokszor nagyon játékosak is. Éppen ezért még tragikusabb, hogy miután egyes polipfajok nőstényei lerakják petéiket, abbahagyják az evést, és lassan elsorvadnak, míg végül el nem pusztulnak. A sokszor „halálspirálnak” nevezett folyamat kiváltó oka sokáig fejtörést okozott a kutatóknak, de úgy tűnik, mostanra sikerült megtalálni a választ.


A tudósok már az 1970-es években is a polipok látómirigyéhez kapcsolták a szomorú jelenséget, miután annak műtéti eltávolítása azt eredményezte, hogy az állatok szaporodás után is tovább éltek. Dr. Jerome Wodinsky, aki a kutatást végezte, akkoriban azt mondta, hogy szerinte a folyamatot egy, a látómirigy által kiválasztott hormon irányítja.

Egy 2022-es kutatásból kiderült: Wodinksynek részben igaza volt. A Chicagói Egyetem tudósai a polipanyák látómirigye által kiválasztott vegyületeket elemezték, és különösen a koleszterinre összpontosítottak, a csapat korábbi tanulmányai ugyanis azt sugallták, hogy ez az anyag fontos szerepet játszhat a halálspirálban.

A kutatók az IFLSCience szerint felfedezték, hogy a polipok látómirigyében megtalálható koleszterin anyagcseréjében jelentős változás következik be peterakás után, ez pedig a szteroidok termelésében is hasonlóan drasztikus változásokat eredményez. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a felborult egyensúly vezet a halálos viselkedéshez.

egy polip

Illusztráció

Fotó: Matteo Vella/Unsplash

A jelenség szempontjából az egyik legfontosabb a koleszterin egyik előanyagának, a 7-dehidrokoleszterin szintjének rohamos megemelkedése. Embereknél az ebben a folyamatban részt vevő egyik enzim mutációja olyan genetikai rendellenességhez vezet, amely ismétlődő önkárosítással járhat. Ez pedig különösen érdekessé teszi a mostani felfedezést annak fényében, hogy egyes polipok öncsonkító viselkedést tanúsítanak a halálspiráljuk során.

Bár a tanulmány régóta várt megoldást kínál arra, hogy mi okozza a jelenséget, továbbra is fennáll, hogy a tragikus folyamat nem minden polipfajnál következik be. A tanulmány vezető szerzője, Z. Yan Wang most egy ilyen faj, a kis csendes-óceáni csíkos polip látómirigyét vizsgálja, hogy kiderítse, miért nem pusztítja el magát a szaporodás után.

A figyelmetekbe ajánljuk