A kutatók megfejtették, hogy Új-Zélandon miért utasítják el a koronás pingvinek az elsőként lerakott tojásaikat.
A kutatók szerint a monogám párokat alkotó pingvinek leraknak egy tojást, hogy aztán egy második tojás kedvéért elhagyják azt, amelyről aztán kitartóan gondoskodnak. A tojásrakás energiaigényes, ezért ez a viselkedés rendkívül szokatlan a madaraknál, de a PLOS One folyóiratban október 12-én megjelent tanulmány betekintést nyújt a furcsa gyakorlatba.
Az új-zélandi Otagói Egyetem kutatói a tüskés tollkoronájáról ismert veszélyeztetett faj, a koronás pingvinek (Eudyptes sclateri) szaporodásbiológiájának tanulmányozása után megállapították, hogy a szülők az első tojást „halálra” ítélik, hogy a második tojás sikeresen kikeljen, mivel a madarak tudják, hogy két fiókát nem tudnak etetni.
Amikor a tanulmány szerzői összehasonlították egy 158 pingvinből álló kolónia tojásait, a tudósok felfedezték, hogy az első és a második tojás – amelyeket jellemzően öt nap különbséggel raknak le – méretei drámaian különböznek egymástól.
A második tojások sokkal nagyobbak voltak, mint az első tojások, és a kettő közötti [méretbeli] különbség a legnagyobb az összes madárfaj tekintetében is. A legtöbb madárnál a fészekalj [a tojások] a tojásrakás során egyre kisebb lesz, de ebben az esetben a második tojás átlagosan 85%-kal nagyobb, mint az első
– mondta a Live Science-nek Lloyd Davis, a tanulmány vezető szerzője, az Otagói Egyetem tudománykommunikációs tanszékének professzora.
Davis és csapata 1998 óta tanulmányozza ezt a rendkívül érdekes fajt és a tojásrakás körüli „bizarr viselkedésüket". A kutatók nemrégiben 250 órát töltöttek a pingvinek és tojásaik megfigyelésével a madarak költőhelyén, a Bounty és az Antipodes-szigeteken.
Észrevettük, hogy a pingvinek körülbelül 45%-a nem is törődik az első tojás keltetésével, csak megnézik azt, miután lerakták. A legtöbb pingvinfaj kövekkel, botokkal és füvekkel rak fészket, de a koronás pingvinek több mint 90%-a egy sziklás platformra rakja a tojásait, amely nem éppen vízszintes, és a tojások hajlamosak legurulni róla
– mondta Davis.
Ennek enyhítésére a tudósok 14 fészek körül egyfajta „kőgyűrűt" állítottak fel, hogy a tojások ne guruljanak le. De még ez sem ösztönözte a pingvineket arra, hogy felneveljék az első tojásokat, amelyeket leraktak.
A madarak megfigyelése mellett a tudósok vérmintákat is gyűjtöttek, amelyek laboratóriumi elemzésük során a kirakós játék egy újabb darabját fedték fel.
Normális esetben azt várnánk, hogy a hímek tesztoszteronszintje magasabb a költési időszak kezdetén, míg a nőstényeké alacsonyabb, de mi valami mást találtunk. A hímek tesztoszteronszintje alacsony volt, míg a nőstényeké legalább olyan magas, vagy valószínűleg magasabb, mint a hímeké, különösen a tojásrakás idején
– tette hozzá Davis.
A tesztoszteronban bekövetkezett eltolódás magyarázatot adhat a hím pingvinek egy másik, szokatlan viselkedésformájára. Az állatvilág más fajaitól eltérően – amelyekben a hímek a szaporodási időszakban agresszívebbé válnak egymással szemben – a hímnemű koronás pingvinek szelídek maradnak.
A bolygón élő összes pingvinfaj közül az elszigeteltségük miatt a koronás pingvinek a legkevésbé tanulmányozottak. De bár távoli élőhelyük bizonyos mértékig megvédi ezeket a madarakat az emberi tevékenységtől, jövőjüket mégis veszélyezteti az éghajlatváltozás, ami még sürgetőbbé teszi, hogy még többet tudjunk meg ezekről az „elfeledett pingvinekről", mielőtt túl késő lenne
– folytatta Davis.
Forrás: Live Science
