Az év elején a csillagászok rábukkantak egy „szörnyeteg" galaxisra.
A mintegy 3 milliárd fényévnyire lévő Alcyoneus egy óriási rádiógalaxis, amely 5 megaparszek távolságba nyúlik az űrbe. Ez 16,3 millió fényév hosszúság, és ez a legnagyobb ismert galaktikus eredetű struktúra.
A felfedezés rávilágít arra, hogy nem sokat tudunk ezekről a kolosszusokról, és hogy mi mozgatja hihetetlen növekedésüket. De utat nyithat nemcsak az óriás rádiógalaxisok, hanem az űr tátongó ürességében sodródó intergalaktikus közeg jobb megértéséhez is.
Ez is érdekelhet: Lenyűgöző dolgot fedezett fel a NASA távcsője 200 millió fényévre innen
Az óriás rádiógalaxisok egy újabb rejtélyt jelentenek. Ezek egy gazdagalaxisból (ez a csillaghalmaz, amely egy szupermasszív fekete lyukat tartalmazó galaktikus mag körül kering), valamint a galaktikus központból kitörő kolosszális sugárnyalábokból és -csomókból állnak. Ezek a galaxisközi közeggel kölcsönhatásba lépve szinkrotronként gyorsítják fel az elektronokat, amelyek rádiósugárzást eredményeznek.
A sugárzásokat egy aktív szupermasszív fekete lyuk okozza a galaktikus központban. Egy fekete lyukat akkor nevezünk „aktívnak", ha a körülötte lévő óriási anyagkorongból anyagot szív el. Az aktív fekete lyukba kavargó akkréciós korongban lévő anyag nem mindegyike kerül szükségszerűen az eseményhorizonton túlra. Egy kis része valahogyan az akkréciós korong belső régiójából a pólusok felé áramlik, ahol ionizált plazmasugarak formájában a fénysebesség jelentős százalékával a világűrbe lövődik. Ezek a sugárnyalábok hatalmas távolságokat képesek megtenni, mielőtt óriási rádióhullámokat kibocsátó nyalábokká terjednének szét.
Ha tovább olvasnál: A NASA most közzéteszi a felrobbanó csillagról készült felvételeit
Az Alcyoneus rádiólobjai
Fotó: Astronomy & Astrophysics
Ám a csillagászok sem igazán értik, hogy egyes galaxisok miért nőnek egészen gigantikus méretűvé, megaparszek léptékűvé. Ezeket nevezzük óriás rádiógalaxisoknak, és a legszélsőségesebb példák kulcsfontosságúak lehetnek annak megértéséhez, hogy mi mozgatja növekedésüket.
A kutatócsoport ezeket a kiugró értékeket kereste az európai LOw Frequency ARray (LOFAR) által gyűjtött adatokban, amely egy interferometrikus hálózat, amely mintegy 20 ezer rádióantennából áll, és 52 helyen van elosztva Európa-szerte. Az adatokat egy új csővezetéken keresztül újrafeldolgozták, eltávolították a kompakt rádióforrásokat, amelyek zavarhatják a diffúz rádiós nyalábok észlelését, és korrigálták az optikai torzulást.
Az így kapott képek az eddigi legérzékenyebb keresést eredményezték a rádiógalaxisok gömbjei után. Így találták meg az Alcyoneust, amely egy néhány milliárd fényévre lévő galaxisból lövellt ki.
Felfedeztük az egyetlen galaxis által alkotott legnagyobb ismert struktúrát − egy óriási rádiógalaxist. A valódi sajáthossz legalább 5,04 ± 0,05 megaparszek
− magyarázták.
Azt találták, hogy ez egy meglehetősen normális elliptikus galaxis, amely a kozmikus háló egyik fonalába ágyazódva, a Nap tömegének mintegy 240 milliárdszorosát teszi ki, a középpontjában pedig egy szupermasszív fekete lyuk található, amely a Nap tömegének mintegy 400 milliószorosa.
A geometrián túl az Alcyoneus és gazdatestje gyanúsan közönséges: a teljes alacsony frekvenciájú fénysűrűség, a csillagtömeg és a szupermasszív fekete lyuk tömege mind alacsonyabb, vagy hasonló a középső óriás rádiogalaxisokéhoz. Tehát nem szükségesek nagyon masszív galaxisok vagy központi fekete lyukak a nagy óriások növekedéséhez, és úgy tűnik nagy rádióteljesítmény sem
− írták a kutatók.
Lehet, hogy az Alcyoneus az űr egy olyan régiójában helyezkedik el, amely az átlagosnál kisebb sűrűségű, ami lehetővé teszi a tágulását − vagy a kozmikus hálóval való kölcsönhatás játszik szerepet az objektum növekedésében. Bármi is álljon a háttérben, a kutatók úgy vélik, hogy az Alcyoneus még nagyobbra fog nőni, messze a kozmikus sötétségben.
Forrás: Science Alert
