Volt idő, amikor az emberek az orrukkal olvasták le az órát
Ma már elég egy pillantást vetnünk a telefonunkra, hogy megtudjuk, mennyi az idő, sőt az eszközünk még az óraátállítást is automatikusan elvégzi. Volt azonban egy korszak, amikor bizonyos eszközök nem mutatókkal vagy számokkal, hanem illatokkal jelezték az órák múlását. A régi Kínában, majd Japánban is használtak olyan füstölőeszközöket, amelyek segítségével a pontos időt egyes esetekben az orrukkal is érzékelhették.
Az idő mérése évezredeken át komoly kihívást jelentett. A napórák csak nappal működtek, ezért az emberek más megoldások után kutattak. Az ókori Egyiptomban már i. e. 1350 körül is alkalmaztak vízórákat, amelyekben a folyadék szabályozott ütemben folyt ki egy edényből. Később egyre kifinomultabb változatok születtek, amelyek orvosi és jogi célokat is szolgáltak.
A legkülönlegesebb időmérők közé a kínai eredetű füstölőórák tartoztak, írja az IFLScience. Ezek a szerkezetek az égés egyenletes sebességét használták az idő mérésére. A legegyszerűbb változatok értelemszerűen a gyertyák voltak, melyek oldalán jelölések mutatták az eltelt órákat. A fejlettebb füstölőórákban füstölőanyagból kialakított minták vagy hosszú, kanyargó vonalak égtek végig előre meghatározott ütemben.
A rendszer már önmagában is meglepően pontos lehetett, de egyes változatok még ennél tovább mentek. Az égő füstölő útjába különböző összetételű illatos jelzőpontokat helyeztek, amelyek az égés során eltérő aromát bocsátottak ki. Amikor a parázs elérte az adott pontot, új illat töltötte meg a helyiséget, így a jelen lévő pap vagy őr érzékelhette, hogy újabb időegység telt el.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy az egyes jelzőpontokat a kínai állatövhöz kapcsolódó karakterekkel vagy eltérő recept alapján készült füstölőelemekkel jelölték. Ez lehetővé tehette, hogy a napszakok rövidebb szakaszait eltérő illatok segítségével különböztessék meg egymástól.
Akadtak olyan szerkezetek is, amelyek az illatokat hanghatásokkal egészítették ki. Ezekben apró fémgolyók vagy súlyok estek egy tálcára, amikor az égés elért egy adott pontot. A leeső tárgyak hangja jelezte, hogy ismét eltelt egy meghatározott időegység. Bár a füstölőórák mára eltűntek a mindennapokból, jól mutatják, milyen találékony megoldásokat találtak elődeink az idő mérésére. A modern órák világában szinte furcsának tűnik a gondolat, hogy valaki egy illat változásából következtessen az időre – a régi Kelet-Ázsiában azonban ennek is voltak működő formái.
Olvasd el ezt is!