Egyre mérgezőbbé válik a világ egyik leghalálosabb gombája
Bár a gyilkos galóca nem tűnik veszélyesebbnek más gombáknál, neve már árulkodik a benne rejlő veszélyről. A latinul Amanita phalloidesnek nevezett faj ráadásul új területeket hódít meg, genetikai vizsgálatok alapján pedig a méreganyagaiért felelős génkészlete is folyamatosan változik.
A gyilkos galócát éppen ártalmatlan külseje teszi veszélyessé, mivel ehető fajokkal is könnyen összetéveszthető. Akár egy fél példány elfogyasztása is halálos mérgezést okozhat, a méreganyagokat pedig sem a főzés, sem a szárítás nem semlegesíti. A statisztikák szerint a halálos gombamérgezések jelentős részéért a faj a felelős.
A gyilkos galóca mérgezése különösen alattomos. Az első panaszok rendszerint csak körülbelül hat órával az elfogyasztása után jelentkeznek: erős hányás, hasmenés és hányinger következhet, amely akár másfél napig is eltarthat. Ezután megtévesztő javulás állhat be. A beteg úgy érezheti, túl van a nehezén, miközben a mérgezés elsősorban a májat támadja.
A gyilkos galóca többféle mérget tartalmaz, közülük az amatoxinok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt. Ezek gátolják az RNS-polimeráz II nevű enzimet, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sejtek a genetikai információ alapján fehérjéket állítsanak elő. Kezelés nélkül néhány nappal a gomba elfogyasztása után halálos májelégtelenség léphet fel. A túlélőknek dialízisre vagy májátültetésre is szükségük lehet.
A faj eredetileg Európában honos, mára azonban Észak-Amerikában és Ausztráliában is elterjedt. A kutatókat ezért az is érdekli, hogyan változik, miközben új élőhelyekhez alkalmazkodik. Egy 2023-ban publikált kutatás 88, Kaliforniából és Európából származó gyilkos galócát vizsgált. A tudósok az úgynevezett MSDIN génekre összpontosítottak, amelyek több erős méreganyag termelődésében játszanak szerepet.
Az amerikai és az európai példányok között jelentős genetikai különbségeket találtak, a vizsgált géncsalád pedig erős természetes szelekció jeleit mutatta. A gyilkos galóca méreganyagainak repertoárja tehát változatos, és a kutatók számos olyan vegyületet azonosítottak, amelyek hatását még nem ismerjük kellő részletességgel.
Az egyik elképzelés szerint a toxinok a gombát fogyasztó rovarokkal és más apró élőlényekkel szemben nyújthatnak védelmet. Ezért lehet az is, hogy egyes muslicafajok ellenállóvá váltak az amatoxinokkal szemben.
Más feltételezések szerint a vegyületeknek a gyilkos galóca és a vele együtt élő fák kapcsolatában is lehet szerepük. A faj laboratóriumi vizsgálata ugyanakkor nehéz, mivel természetes körülmények között szoros kapcsolatban él a fák gyökérzetével.
Olvasd el ezt is!